„Gábor József (operaénekes)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
'''Gábor József''', 1901-ig ''Gráber József István'' ([[Balassagyarmat]], 1879. október 15.<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9398-9TS4-TZ?i=147&cat=261157 A balassagyarmati izr. egyházközség születési anyakönyve, 77/1879. folyószám.]</ref> – [[Illéspuszta]], 1929. május 14.) énekes (tenor), rendező, színész, műfordító.
 
==Életútja==
Gráber Károly trencséni születésű királyi járásbírósági végrehajtó és Schmidt Gizella fia. Tizenhét éves korában beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, majd 1899. július havában a [[Vígszínház]] tagja lett, ahol ez év szeptember 4-én mutatkozott be »A férj vadászni jár« című vígjáték Gontrand szerepében. Mint vígjátéki színésznek sok szép sikere volt, azonban nemsokára énekessé képezte ki magát és elszerződött a Népszínházhoz, ahol azon időben [[Porzsolt Kálmán]] volt az igazgató. Itt a többi közt Eisensteint énekelte »A denevér«-ben, Parist a »Szép Heléná«-ban, [[Pálmay Ilka]] oldalán. 1900. szeptember havától elszerződött az Operaházhoz, lírai tenoristának. De hamarosan elutazott [[Olaszország]]ba tanulmányútra, majd [[Berlin]]be ment és külföldi útjáról tudósításokat írt a »Pesti Napló«-ba. Azután 1913-ban visszajött, nagyon sokszor énekelt egy-egy szezonban és igen jelentékeny sikereket aratott hajlékony, szép hangjával, páratlan muzsikalitásával mind lírai, mind Wagner-szerepekben. 1916-ban állandó vendégként leszerződött a Vígszínházhoz. 1925. július havában az Operaház rendezője lett. Parsifáltól, Tannhäusertől, a Nürnbergi mesterdalnokok Dávidjától lefelé mindent énekelt. Amikor 1922-ben az Operaház olyan anyagi bajokkal küzdött, hogy sehonnan sem tudta fedezni deficitjét, akkor Gábor nyakába vette a várost és mindent elkövetett, hogy pénzt szerezzen az Operaháznak. Megalapította az »Operaház barátainak társaságát« és e társaság tagjainak anyagi hozzájárulásával megakadályozta, hogy bezárják az intézményt. Egy sereg embert megmentett a B-listától, attól, hogy hirtelen kenyér nélkül maradjanak. Gábor József tökéletesen tudott olaszul. Műfordító is volt; ő fordította le [[Lengyel Menyhért]] »Taifun« c. drámáját, amelyet ebben a fordításban játszottak Olaszországban.
 
Tizenhét éves korában beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, majd 1899. július havában a [[Vígszínház]] tagja lett, ahol ez év szeptember 4-én mutatkozott be »A férj vadászni jár« című vígjáték Gontrand szerepében. Mint vígjátéki színésznek sok szép sikere volt, azonban nemsokára énekessé képezte ki magát és elszerződött a Népszínházhoz, ahol azon időben [[Porzsolt Kálmán]] volt az igazgató. Itt a többi közt Eisensteint énekelte »A denevér«-ben, Parist a »Szép Heléná«-ban, [[Pálmay Ilka]] oldalán. 1900. szeptember havától elszerződött az Operaházhoz, lírai tenoristának. De hamarosan elutazott [[Olaszország]]ba tanulmányútra, majd [[Berlin]]be ment és külföldi útjáról tudósításokat írt a »Pesti Napló«-ba. Azután 1913-ban visszajött, nagyon sokszor énekelt egy-egy szezonban és igen jelentékeny sikereket aratott hajlékony, szép hangjával, páratlan muzsikalitásával mind lírai, mind Wagner-szerepekben. 1916-ban állandó vendégként leszerződött a Vígszínházhoz. 1925. július havában az Operaház rendezője lett. Parsifáltól, Tannhäusertől, a Nürnbergi mesterdalnokok Dávidjától lefelé mindent énekelt. Amikor 1922-ben az Operaház olyan anyagi bajokkal küzdött, hogy sehonnan sem tudta fedezni deficitjét, akkor Gábor nyakába vette a várost és mindent elkövetett, hogy pénzt szerezzen az Operaháznak. Megalapította az »Operaház barátainak társaságát« és e társaság tagjainak anyagi hozzájárulásával megakadályozta, hogy bezárják az intézményt. Egy sereg embert megmentett a B-listától, attól, hogy hirtelen kenyér nélkül maradjanak. Gábor József tökéletesen tudott olaszul. Műfordító is volt; ő fordította le [[Lengyel Menyhért]] »Taifun« c. drámáját, amelyet ebben a fordításban játszottak Olaszországban.
 
==Fontosabb szerepei==
17 ⟶ 16 sor:
 
* Sztravinszkij: Petruska (1926, bem.)
==Jegyzetek==
 
{{jegyzetek}}
 
==Források==