„Kovách Ernő” változatai közötti eltérés

Kovách Vendel földbirtokos, megyei tisztviselő és Rákóczy Juliánna fia (a család 1602. szeptember 9-én Rudolf királytól kapott nemességet). Iskoláit [[Pannonhalma|Győrszentmártonban]], [[Pápa (település)|Pápán]], [[Keszthely]]en, [[Kőszeg]]en és [[Nagykanizsa|Nagykanizsán]] végezte. A hat gimnáziumi osztály végeztével, 1841. októberbenoktóberében a Belovárt ([[Horvátország]]) levő katonai intézetbe lépett, melyet három év alatt elvégzett. 1845. májusbanmájusában [[Zala megye]] részéről kinevezték magyar királyi nemes testőrnek és hadnagynak, ahonnan 1848. szeptember 23-án átlépett a [[Hódmezővásárhely]]t alakult 30. sz. csongrádi honvéd-zászlóaljhoz, mely akkor [[Arad (Románia)|Arad]]on volt a várostromnál; november 16-án lett százados és részt vett az Arad körüli csatározásokban és ostromban. 1849 márciusában a zászlóaljával [[Perczel Mór]] hadtestéhez csatlakozott, mely Bács megyében és a [[Bánát]]ban működött. 1849. április 24-én lett zászlóaljparancsnok és április 29-én harcolt a velencei, május 6-án a tomásovác-uzdini és 25-én az óbecsei, végül július 14-én a bácshegyesi csatákban. Ezután az osztrákok fogságába került [[Zimony]]ba, onnét szeptemberben Pestre az [[Újépület]]be és november 15-én az aradi várba vitték. 1850. március 14-én kötél általi halálra ítélték, majd kegyelem útján 16 évi várfogságra vasban. Az aradi várban szenvedte el fogságát, míg végül 1856. decemberében visszanyerte szabadságát. Ekkor segédmérnök lett [[Erhard Ágoston]] nyugalmazott Pest városi főmérnök mellett. 1860 tavaszán az akkori budai polytechnikumnál letette a földmérői vizsgát. 1861-ben Pest megyénél almérnöknek választották; szeptember hóban azonban a megyei alkotmányos tisztikar lemondásával az ő hivatala is megszűnt. Decemberben a váci püspöki uradalom mérnökévé nevezték ki és 1865-ben a megyék újraszervezésekor Pest megyénél tiszteletbeli főmérnök lett. 1868 tavaszán a magyar igazságügyi miniszter kinevezte a lipótvári fegyintézet igazgatójává és ezen hivatalában két évig, 12-ig Illaván és 9-ig Vácon működött. A magyar jogászegylet börtönügyi bizottságának 1888. március 7-én Budapesten tartott értekezletén mint meghívott szakértő szintén részt vett. 1890. júliusban nyugalomba lépett és azon év szeptemberében a váci ipar- és kereskedelmi hitelintézet megválasztotta vezérigazatónak.

Ezen naplóból mutatványokat közölt a Honvédben (1868. 33., 34. sz. A horvátok lefegyverzése Ozorónál), a Váczi Közlönyben (1887. 44. sz. A hegyesi csata, melyet a Kiskunság és Bácska cz. lapok is átvettek), a Budapesti Naplóban (1897. 52. sz. Nyilatkozat, az aradi 13 vértanúnak kir. ő felsége által esetleges megkegyelmezése ügyében, 62. sz. Naplótöredékek c. Kiss Pál kanonokról, Ferencz József király vallás-, magyar- és latinnyelv tanáráról) és az 1848-1849. Történelmi Lapokban (1897. Az aradi foglyok képei s emlékei.) 1911-ben ''Aradvár és Aradváros ostroma 1848-49-ben'' címmel jelent meg egy részlet [[Márki Sándor]] előszavával.<ref>[http://mek.oszk.hu/15800/15806/15806.pdf Online]</ref>