Magyarország 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely tartalmazza az élővilágot[[élővilág]]ot ért károk helyreállítási költségeit is. [[Románia]] az AurultAurul vállalatot tette felelőssé a szennyezésért, az ottani vizsgálat szerint azonban a katasztrófa „előre nem látható körülmények” következménye. Az Aurul a szokatlanul nagy mennyiségű havazást okolta a történtekért; az Esmeralda Exploration elnöke szerint pedig a károkról szóló beszámolók „rendkívül eltúlzottak” voltak. Miután az Aurul a peren kívüli megegyezésre vonatkozó ajánlatra nem válaszolt, a magyar állam [[2001]]-ben kártérítési pert indított a vállalat ellen. A [[Fővárosi Bíróság]] [[2006]]-ban közbenső ítéletként kimondta, hogy a katasztrófáért az Aurul jogutódja, a [[Transgold]] is felelősséggel tartozik.<ref name=rigo/><ref name=death/> Időközben azonban jogerősen lezárult a [[Transgold]] cég csődeljárása is a román bíróságok előtt, az eljárásban a teljes kár tekintetében a magyar fél a kár összegszerűsége tekintetében hiányzó jogerős bírósági ítélet hiányában nem tudott bekapcsolódni. A cég törlésével a [[Fővárosi Bíróság]] alperes hiányában az eljárást megszüntette.<ref name=kvvm/>
megszüntette.<ref name=kvvm/>
Habár a katasztrófa hosszú távú következményei sokáig ismeretlenek maradnak, a kutatók azt valószínűsítik, hogy azok nem elsősorban a ciánnal lesznek kapcsolatosak. A legmaradandóbbnak a Tisza a hordalékába, az [[Ökoszisztéma|ökoszisztémájába]] bekerült és a [[Árvíz|hullámtérre]] kijutott szennyezett vízzel a hullámtéri holtmedrek egy részében is lerakódott [[nehézfém]]eket tartják. Biztató jelnek tekinthető, hogy az ökoszisztéma állapotának egyik szimbolikus indikátora a [[tiszavirág]], túlélte a katasztrófát.<ref>[http://www.publikon.hu/application/essay/214_1.pdf Márkus Marietta: Tiszai ciánszennyezés]</ref>
