„Thiniszi kor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Ez évi, az idő szerint, ez okból stb. külön (kézi ellenőrzéssel) |
a link egyértelműsítés AWB |
||
16. sor:
Az I. és a [[II. dinasztia]] uralma idején (i. e. 2780-ig) minden hatalom az istenkirály személyében összpontosult, aki a kettős birodalom jelképeként fehér (felső-egyiptomi), ill. vörös (alsó-egyiptomi) kettős koronát viselt. Ménész utódai igyekeztek megerősíteni a Felső- és Alsó-Egyiptom közötti politikai és közigazgatási egységét, ám a II. dinasztia idején viszályok támadtak a trónutódlás körül. Egyazon időben két király kormányzott, Memphiszben és Thiniszben, de végül [[Peribszen]] Thiniszt (a mai [[Girga]]) nevezte ki fővárosnak, és kinyilvánította, hogy ő [[Széth]] isten megtestesülése. Peribszen volt az egyiptomi történelem egyetlen királya, aki a Hórusz-név helyett Széth nevét viselte. [[Haszehemui|Haszekhem]], aki követte őt a trónon, erélyes eszközökkel helyreállította az egységet, és lefektette az [[Egyiptomi Óbirodalom|Óbirodalom]] központosított államának alapjait.
A II. dinasztia utolsó királyával, Haszekhemmel kapcsolatos leletek zöme [[Hérakleopolisz]]ból származik. Itt talált két szobra azt bizonyítja, hogy a király valóban járt a Delta-vidéken is. Haszekhem legyőzte a felső-egyiptomi hagyományőrző arisztokráciát is, amely szembeszegült az állam központosításával, s így sikerült egyesítenie Felső- és Alsó-Egyiptomot. Nevében is azonosulni akart a Két Országgal, ezért Haszekhemuira változtatta, ami azt jelenti: „Felkel a Két Hatalom” ([[Hórusz]] és [[Széth]]). Elődjéhez, Peribszenhez hasonlóan ő is [[Abüdosz (Egyiptom)|Abüdosz]]ban építtette meg síremlékét. Egyébként ez a város lett idővel [[Ozirisz]] kultuszának központja.
Az I. és II. dinasztia idején készül az archaikus kor művészetének kiemelkedő emléke, [[Dzset (uralkodó)|Dzset]] fáraó (i. e.2952/2902–2939/2889) Abüdoszból származó mészkő sztéléje, amely egykor az uralkodó sírtemplomának bejáratát díszítette. E periódusban épül Felső-Egyiptom fővárosában, Hierakónpoliszban az iszaptéglából épített, II. dinasztia kori „Erőd” Haszekhemui fáraó (i. e. 2734/2684–2707/2657) gránit kapubejárójával; ugyanitt álltják fel az uralkodó i. e. 2720. körül faragott szobrát.
25. sor:
A thiniszi királyok biztos ideológiai támaszt is igyekeztek teremteni maguknak, uralkodói neveik a déli és északi mitológia szinkretizmusát mutatják. Eme egységesítés ugyan felülről indult, s a mítoszok legkorábbi formái ellentmondásosak, mégis jó alap lett a szakrális királyság tekintélyének megerősítéséhez. Az egyiptomiak nem kedvelték a ''determináltság'' elképzeléseit, főképp a Középbirodalmat megelőző időkben - bár voltak sorssal kapcsolatos vonatkozásai egyes isteneknek, mint például a ''Hathórok''-nak (a többes szám itt jelképes). Az istenek és a Sors közti viszony gyakran változott. A másvilághit ismert legrégebbi dokumentumai azt mutatják, hogy a lelkek haláluk után a csillagok közé igyekeztek kerülni. A király lelke egyenesen a Pusztulást Nem Ismerők, azaz a cirkumpoláris csillagok társa lett. A másvilág leggyakoribb jele, a körbe zárt csillag is ez időből származik. Ezen elképzelés későbbi formája szerint az uralkodó lelke a Napbárkába száll. Az Óbirodalom közepéig, nevezetesen az [[V. dinasztia]] koráig úgy tűnik, a Másvilág, illetve az istenek társasága csak az uralkodót illette meg, ettől kezdve fokozatosan a királyi család, a tágabb előkelőség, majd a közemberek is reménykedhettek a Túlvilágra jutásban. Csak később, a szinkretizált mitológia hatására került a Másvilág a föld alá, mint [[Ozírisz]] (Uśire) alvilági birodalma. Az I. és II. dinasztia alatt jelentős fejlődés figyelhető meg a kerekszobrászatban, amely talán a mítoszok egységesítésének köszönhető, illetve a folyamat része, hiszen legtöbbjük mitikus tematikájú.
Az, hogy a legelterjedtebb mítoszokban mely istenek jutnak főszerepre, talán közvetve megmutatja, hogy mely városok játszották a legnagyobb szerepet a korabeli politikában. A mítoszok főszereplői közül talán csak Ozírisz (Uśire) és Hór származási helye ismeretlen, bár gyanítható, hogy az előbbi alsó-egyiptomi (a legkorábbi ismert időkben is oly széles körben tisztelték, hogy származását nem lehet megállapítani), az utóbbi déli, sőt nehemi. A legfontosabb városok ezek szerint: Neheb-Nehem (Nehbet - és Hór), Tarir (más néven Junet, Hathor), [[Abüdosz (Egyiptom)|Abüdosz]] (Abdzsu, Hentiamentiu), On (vagy Junu, Ré), Nubit (Széth, Szuteh) és Pe (Vádzset). E sorozat egyébként egybevág a régészeti adatokkal, hiszen éppen e városokból ismert a legtöbb korai emlék.
A Nagada-II. korára tehető az asztronómia megjelenése is, mely a fentiekből következően mindenképp kapcsolatba került a másvilághit elemeivel is, de lehetővé tette az időszámítás alapjainak kidolgozását is. Az állatövhöz közeli csillagképek közül kiválasztották azokat, melyek egyenletes időközökben keltek fel az év egy bizonyos szakaszában. Ezek alapján számolták az órákat, mely dekán-csillagképek később mind a csillagászat, mind az asztrológia, mind a vallás fejlődésében nagy szerepet játszottak. A dekánok közül eddig csak keveset sikerült azonosítani - főképp azért, mert egészen másképp osztották fel az eget csillagképekre, mint mi. Biztosnak látszik például a Szah (Orion) és a Szah oszlopa (Orion öve) dekánok azonosítása, de a legtöbb dekán-csillagkép azonosítása eddig nem sikerült. A dekán-istenek és a dekánokhoz kapcsolt egyéb istenek aktív sorsformáló erővé léptek elő a későbbi korokra. Az évkönyvek megjelenése úgyszintén az egységes időszámítás, s annak hivatalos nyilvántartása igényének kifejeződése. A megelőző korokban csak a királyok neveit jegyezték fel, míg ekkortól az uralkodók minden egyes éve sorszámot és nevet is kapott az adott év valamely jelentős eseménye alapján.
| |||