Főmenü megnyitása

Módosítások

Apró módosítás
Mivel még kiskorú volt, [[régens]]re volt szükség. Némi pártviszály után a kormányzást egy király mellé rendelt 28 tagú testületre bízták.
=== Lajos kísérlete hatalma megerősítésére ===
{{rquote|0%|centeridézet2|''„IIII. Lajos XXXVI. magyar király 1516-1526. ki még atyja életében [[1506]]. cseh királlyá, [[1508]]. pedig magyar királlyá koronáztatott volt. - [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] holta után [[1516]]. trónusra ülvén, a' budai országgyűlés azt határozá, hogy a' 10 éves király maga uralkodjék a' kormánytanács segedelmével, személyére 's nevelésére pedig különösen [[Brandenburgi György]], II. Ulaszló húga fia, és [[Bornemissza János (főispán)|Bornemissza János]] viseljenek gondot; az első azonban mindennemű multaságban, vigalomban, hangászok, játékosok, alakosok időtöltéseiben tölteté a' nevendék királlyal kedvét, a' nemzet nagy kárára komolyabb foglalkozás, és tanulás elmellőzésével.''|}}
 
{{rquote|0%|center|''„II. Lajos XXXVI. magyar király 1516-1526. ki még atyja életében [[1506]]. cseh királlyá, [[1508]]. pedig magyar királlyá koronáztatott volt. - [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] holta után [[1516]]. trónusra ülvén, a' budai országgyűlés azt határozá, hogy a' 10 éves király maga uralkodjék a' kormánytanács segedelmével, személyére 's nevelésére pedig különösen [[Brandenburgi György]], II. Ulaszló húga fia, és [[Bornemissza János (főispán)|Bornemissza János]] viseljenek gondot; az első azonban mindennemű multaságban, vigalomban, hangászok, játékosok, alakosok időtöltéseiben tölteté a' nevendék királlyal kedvét, a' nemzet nagy kárára komolyabb foglalkozás, és tanulás elmellőzésével.”''|}}
[[Fájl:Sueleymanname Akinci-Beys.png|bélyegkép|jobbra|280px|Egy [[akindzsi]]-[[bej|bég]] ábrázolása [[16. század]]i török miniatúrán]]
A kiéleződő viták nemcsak Bakóczot és Beriszlót jellemezték, több úr is ragadott már egymás ellen fegyvert. Ebben a feszült légkörben, [[1518]]-ban került sor újabb országgyűlésre, ahol a király újra be akarta vezetni az egyforintos rendkívüli hadiadót, de a köznemesség ezt ellenezte, nem akarván a parasztokat terhelni. Ehelyett félforintos adó kivetését célozták meg, amennyiben a gyűlésen jelenlevő nemesek esküvel köteleznék magukat a végzések betartására. Mivel a főurak nem voltak erre hajlandók, a köznemesség [[Tolna|Tolnán]] ült össze. A rákosi gyűlés bandériumok felállítását szavazta meg a végvári katonaság pótlására és kizárták a tanácsból a köznemességet.
 
A kiéleződő viták nemcsak [[Bakócz Tamás|Bakóczot]] és [[Beriszló Péter|Beriszlót]] jellemezték, több úr is ragadott már egymás ellen fegyvert. Ebben a feszült légkörben, [[1518]]-ban került sor újabb országgyűlésre, ahol a király újra be akarta vezetni az egyforintos rendkívüli hadiadót, de a köznemesség ezt ellenezte, nem akarván a parasztokat terhelni. Ehelyett félforintos adó kivetését célozták meg, amennyiben a gyűlésen jelenlevő nemesek esküvel köteleznék magukat a végzések betartására. Mivel a főurak nem voltak erre hajlandók, a köznemesség [[Tolna|Tolnán]] ült össze. A rákosi gyűlés bandériumok felállítását szavazta meg a végvári katonaság pótlására és kizárták a tanácsból a köznemességet.
A következő országgyűlés már a védelem kiépítését helyezte kilátásba.<ref name="MNT">[http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/ Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet Története]</ref> Rendeletben parancsolták meg a nemesi és a megyei bandériumok irányítását a déli végekbe, míg a főnemesség és a főpapság fegyveresei [[Bács]]on egy támadó hadjáratra gyűltek volna össze. A jövedelmeket is [[hadászat]]i célra szánták, nem pedig a korábbi adósságok kiegyenlítésére.<br />
 
Aggasztó hírek érkeztek egy közelgő nagyszabású török támadó hadjáratról [[V. Basarab havasalföldi fejedelem|V. (Neagoe) Basarab]] havasalföldi vajda útján, aki ugyan szövetségese volt a magyar királynak és fogadkozott, hogy háború esetén nyolcvanezer katonát állít ki,<ref>A két román fejedelem serege együttesen sem érte el soha, még a 30-40 ezer főt sem és a [[16. század]]ban is csak könnyű ágyúk álltak a rendelkezésükre.</ref> most félő volt, hogy mégis elpártol.<br />
A következő országgyűlés már a védelem kiépítését helyezte kilátásba.<ref name="MNT">[http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/ Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet Története]</ref> Rendeletben parancsolták meg a nemesi és a megyei bandériumok irányítását a déli végekbe, míg a főnemesség és a főpapság fegyveresei [[Bács]]on egy támadó hadjáratra gyűltek volna össze. A jövedelmeket is [[hadászat]]i célra szánták, nem pedig a korábbi adósságok kiegyenlítésére.<br />
Követeket menesztettek a császárhoz és a pápához, akik megígérték a segítséget, amit ezúttal sem váltották valóra. A bácsi országgyűlésről a főnemesség jó része távol tartotta magát és a király sem jelent meg, a köznemesség viszont annál nagyobb számban. [[Werbőczy István]] szomorúan állapította meg: ''„Ekkorig – úgymond – gyakran sok jó és üdvös törvény alkottatott, melyek az ország javát, nyugalmát és ő felsége hatalmának gyarapodását illették. De soha nem tartattak meg, soha nem hajtattak végre, mindig hasztalanok maradtak. Ennek következtében számtalan végvár elveszett, s azok a melyek megmaradtak, romokká lettek. Megszámlálhatlan azoknak sokasága, a kiket honfikéz ölt le, vagy ellenség fogságba hurcolt. A királyi felségnek több ízben megszavazott adóból kevés haszon származott. Röviden, az ország és az állam ügyeiben, a honvédelem és az igazságszolgáltatás terén egyaránt, zavar és rendetlenség honosult meg.<ref name="MNT" />”'' Mivel a haderő toborzásra továbbra sem volt pénz, elsősorban pénzügyeket tárgyalt az országgyűlés. A védelemre két forintot, a kincstárra egy forint húsz dénárt szavaztak meg, amelyet két év alatt kellett behajtani. E célra [[Szobi Mihály]] és [[Paksi Mihály]] kincstartókat bízták meg, akik egyúttal a rendeket a kötelezettségek betartására szorították volna.<br />
 
Az új rendszerrel Bornemissza és [[Korlátkövi Péter]] szembeszegült, s a kivetett adóknak csak fele folyt be, a várak felújítására nem került sor és a rendelkezéseket a főnemesség egy része csak hellyel-közzel hajtotta végre.<br />
Aggasztó hírek érkeztek egy közelgő nagyszabású török támadó hadjáratról [[V. Basarab havasalföldi fejedelem|V. (Neagoe) Basarab]] havasalföldi[[havasalföld]]i vajda útján, aki ugyan szövetségese volt a magyar királynak és fogadkozott, hogy háború esetén nyolcvanezer katonát állít ki,<ref>A két román fejedelem serege együttesen sem érte el soha, még a 30-40 ezer főt sem és a [[16. század]]ban is csak könnyű ágyúk álltak a rendelkezésükre.</ref> most félő volt, hogy mégis elpártol.<br />
 
Követeket menesztettek a császárhoz és a pápához, akik megígérték a segítséget, amit ezúttal sem váltották valóra. A bácsi országgyűlésről a főnemesség jó része távol tartotta magát és a király sem jelent meg, a köznemesség viszont annál nagyobb számban. [[Werbőczy István]] szomorúan állapította meg:
 
Követeket menesztettek a császárhoz és a pápához, akik megígérték a segítséget, amit ezúttal sem váltották valóra. A bácsi országgyűlésről a főnemesség jó része távol tartotta magát és a király sem jelent meg, a köznemesség viszont annál nagyobb számban. [[Werbőczy István]] szomorúan állapította meg: {{idézet2|''„EkkorigEkkorig – úgymond – gyakran sok jó és üdvös törvény alkottatott, melyek az ország javát, nyugalmát és ő felsége hatalmának gyarapodását illették. De soha nem tartattak meg, soha nem hajtattak végre, mindig hasztalanok maradtak. Ennek következtében számtalan végvár elveszett, s azok a melyek megmaradtak, romokká lettek. MegszámlálhatlanMegszámlálhatatlan azoknak sokasága, a kiket honfikéz ölt le, vagy ellenség fogságba hurcolt. A királyi felségnek több ízben megszavazott adóból kevés haszon származott. Röviden, az ország és az állam ügyeiben, a honvédelem és az igazságszolgáltatás terén egyaránt, zavar és rendetlenség honosult meg.''|Werbőczy István<ref name="MNT" />”''}} Mivel a haderő toborzásra továbbra sem volt pénz, elsősorban pénzügyeket tárgyalt az országgyűlés. A védelemre két forintot, a kincstárra egy forint húsz dénárt szavaztak meg, amelyet két év alatt kellett behajtani. E célra [[Szobi Mihály]] és [[Paksi Mihály]] kincstartókat bízták meg, akik egyúttal a rendeket a kötelezettségek betartására szorították volna.<br />
 
Az új rendszerrel Bornemissza és [[Korlátkövi Péter]] szembeszegült, s a kivetett adóknak csak fele folyt be, a várak felújítására nem került sor és a rendelkezéseket a főnemesség egy része csak hellyel-közzel hajtotta végre.<br />
 
Rövidesen kecsegtető lehetőség kínálkozott: Miksa halála után megpróbálták Lajost császárrá választatni, de nem volt esélyük erre, főleg Spanyolországgal és Franciaországgal szemben nem.
 
[[1520]]-ban meghalt az agresszív Szelim szultán. Utódjáról, [[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmánról]] sokan úgy vélték, hogy talán békés természetű, akárcsak nagyapja, ennek látszatát keltette, hogy mindjárt uralkodásának kezdetén [[Behram csausz]]t Budára küldte a magyar–török béke meghosszabbítására.<ref>Kényszerítő körülményként lépett fel [[Dzsánberdi Gazáli]] [[szíria]]i felkelése.</ref> A tanács a külföldi államok véleményét kívánta kikérni, s szándékukban állt a béke felmondása is, amennyiben a Nyugat melléjük áll.
 
A [[Velencei Köztársaság|velenceiek]] azt tanácsolták, hogy hosszabbítsák meg a békét, de közben készüljenek föl a háborúra, melybe a [[Pápai állam]]ot és a [[Német-római Birodalom|Német-római Birodalmat]] is vonják be. Csakhogy [[Velencei Köztársaság|Velence]] katonai dotációt nem biztosított és az addigi nyolcvanezer arany segélypénzt, tízezerre akarta csökkenteni!<ref name="MNT" /> A németek és a pápa is hanyagolta a háború kérdését, aminek igen komoly oka volt: [[1517]]-ben egy szászországi prédikátor, [[Luther Márton]] a [[Lutherstadt Wittenberg|wittenberg]]i vártemplom kapujára [[Luther Márton 95 tétele|95 pontos tézist]] akasztott ki, amelyben vallásreformálást követelt. Luther pápai felszólításra sem volt hajlandó elképzeléseit megtagadni, ezért Leó kiátkozta. Luther nem hátrált meg és a császárral szemben álló észak-német fejedelmek pártfogásukba vették.
 
Magyarországon a rendek is ellene voltak a tanács háborús tervének és a lengyel király is óva intette Lajost a háborútól. Lajos ellenben a háború mellett tört lándzsát, mivel a békeidőben történő betörések tönkreteszik az országot. Védekező háború helyett Lajos nyílt összecsapásban kívánta eldönteni a kérdést, amelyben ha sikerült győzelmet aratni, hosszabb időre gátat vetne az oszmán terjeszkedésnek.
 
Szulejmán [[szunnita]] birodalmának közben másik nagy ellensége támadt a [[Közel-KeletenKelet]]en: a [[drúzok]], akikkel később valóságos nyílt háború alakult ki.<br />
 
[[Nyugat-Európa]] felé irányuló hódításaira az adott okot, hogy úgy látta, a [[Habsburg Birodalom]] kezd túlzottan megerősödni,<ref>Kosáry D. 105. old.</ref> másrészt a francia ösztönzés is csak erősítette elhatározásában.
 
== A háború ==
Névtelen felhasználó