Főmenü megnyitása

Módosítások

Kékít
Thébában már a [[Homo erectus]]tól, a [[pleisztocén]] második feléből származó [[acheuli-kultúra|acheuli jellegű]] eszközmaradványokat is találtak. Ezen kavicseszközök azonban mind másodlagos lelőhelyekről kerültek elő, vagyis nem itt lakó emberek készítették, hanem a folyó hordalékával kerültek ide. A leletek kora leletkörnyezet hiányában nem állapítható meg, az analógiák alapján négyszázezer és háromszázezer év közöttiek.<ref>Hendrickx–Vermeersch, 34. old.</ref> Ez után nagyon hosszú szünet következik, aminek oka az, hogy a Nílus hordaléka mindent mélyen eltemetett, valamint a nyolc–tízezer évvel ezelőtti csapadékos éghajlat nem kedvezett a folyóvölgyi megtelepedésnek. Az egész Nílus-völgyben megfigyelhető, hogy {{szám|11000}} és 7400 évvel ezelőtti periódusban nincs egyetlen ismert lakott hely sem a Nílus alsó szakaszán, csak a környező, akkor még szavannás területeken.<ref>Hendrickx–Vermeersch, 47–52. old.</ref>
 
A dinasztikus korok előtti Théba jelentéktelen falu volt. A [[Nagada-kultúra]] idején tőle délre ([[Nehen]]) és északra ([[Nagada]], [[Abüdosz (Egyiptom)|Abdzsu]]) helyezkedtek el a hatalmi gócok,<ref>Midant-Reynes, 60. old.</ref> majd az [[I. dinasztia]] korában Thébát átugorva tőle északra került ([[Thini]]). Az [[egyiptomi Óbirodalom|Óbirodalom]] korára pedig egészen messzire északra, [[Memphisz]]be. A kor városfejlődése nehezen rekonstruálható a Nílus-menti földrajzi körülmények miatt, de ebben az időben a közigazgatási központok erős fejlődésnek indultak, illetve több települést kifejezetten ezzel a céllal alapítottak. Ezek egyike lehetett Théba is, amelyet a legkorábbi említései már az azonos nevű szepat központjaként neveznek meg.<ref>Bard, 84. old.</ref> Szerepet játszhatott ebben az a körülmény is, hogy már a [[0. dinasztia]] korában hódító útra lépett Egyiptom, mind délen, mind északon. A hadiutak és kereskedelmi utak mentén szükségszerűen jöttek létre egymástól bizonyos távolságokban települések.<ref>Bard, 93. old.</ref> Ez a szakasz azonban a thébai régészeti anyagban még mindig nem található meg.
 
=== Óbirodalom ===
Az [[egyiptomi Óbirodalom|Óbirodalom]] folyamán Egyiptom déli része egyre inkább háttérbe szorult, a [[IV. dinasztia|IV.]] és [[V. dinasztia]] idején [[Felső-Egyiptom]] alig került szóba. A [[VI. dinasztia]] alatt [[Tarir]] ([[Dendera]]) és [[Abüdosz (Egyiptom)|Abdzsu]] ([[Abüdosz (Egyiptom)|Abüdosz]]) már viszonylag erős politikai befolyással bírhatott, ami a déli nemesség megerősödésére utal. Thébáról még ekkor sincs sok írott adat. Akkor sem, amikor [[I. Pepi]] déli feleségeket vett, felépült a [[denderai templom]] és [[Min]] temploma [[Kubti]]ban ([[Koptosz]]),<ref>Málek, 131. old.</ref> vagy [[I. Nemtiemszaf|Merenré]] személyesen látogatott el a déli határvidékre. Merenré utazása azonban már demonstráció lehetett a déli nemesség számára.
 
Ez időben a thébai jellegű sziklasírok kezdtek más területen is terjedni. Ezek a sírok jól mutatják, hogy a déli nemesség vagyoni helyzete nem mérhető a fővárosi előkelőséghez. A helyzet más téren is változni kezdett, hiszen míg [[Horhuf]] békés kereskedelmi expedíciót vezetett [[Núbia]] felé, addig [[II. Pepi]] uralkodása vége felé Pepinaht és Uni hadsereggel vonult oda. Ekkorra a szepatkormányzói tisztség örökölhetővé vált, ami helyi kiskirályságok kialakulásához vezetett. A közigazgatás fejeit az uralkodó csak megerősítette egy-egy dekrétummal. A szepatkormányzók legfontosabbjaivá [[Szauti]], [[Hahninszu]] és Théba ura vált. A szepatok önállósodását nagy mértékben elősegítette, hogy minden rendelkezésre álló adat szerint II. Pepi gyermekként lett egyeduralkodó. Az I. Pepi alatt kezdődő dél felé nyitás ahhoz vezetett, hogy II. Pepi gyermeksége alatt a kormányzó körök erős déli befolyás alá kerültek, elsősorban a délről származó királyi feleségek révén, akik minden követ megmozgattak rokonságuk politikai és gazdasági előmenetele segítésére. [[Dzsau]] [[vezír (ókori Egyiptom)|vezíri]] kinevezése is erre utal.
38 425

szerkesztés