„Magyar–török háború (1521–26)” változatai közötti eltérés

|támadó= [[Fájl:Ottoman Flag.svg|25px]] [[Oszmán Birodalom]]

|védekező=[[Kép:Armoiries Hongrie ancien.svg|24px]]&nbsp;[[Magyar Királyság]]<br />&nbsp;[[Horvátország]] (ami a Magyar Királyság része volt)<br />[[Fájl:Emblem of the Papacy SE.svg|25px]]&nbsp;[[Pápai Állam]]<br />[[Fájl:Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg|25px]]&nbsp;[[Német-római Birodalom]]<br />[[Fájl:Coat of arms of the Czech Republic.svg|24px]]&nbsp;[[Cseh Királyság]]<br />[[Fájl:Coat of arms of Bavaria.svg|25px]]&nbsp;[[Bajorország]]<br />[[Fájl:Coat of arms of Wallachia.svg|25px]]&nbsp;[[Havasalföld]]<ref>V. Radu saját hazájában harcolt a törökök ellen [[1522]] és [[1525]] között, amely a magyarországi frontnak nem szolgálta javát, annál is kevésbé, mert Radu vajda sikerei legfeljebb csak saját hatalmának megtartásához voltak elegendők</ref><br />[[Fájl:POL Przemysł II 1295 COA.svg|25px]]&nbsp;[[Lengyel Királyság]]

|parancsnok2=[[Fájl:Herb Jagiellonów.PNG|22px]]&nbsp;[[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar király]]&nbsp;†<br />[[Fájl:Zapolyia siedmiogrodzki2.png|22px]]&nbsp;[[I. János magyar király|Szapolyai János]] [[erdélyi vajda]]<br />[[Fájl:Frangepán család címere.png|22px]]&nbsp;[[Frangepán Kristóf]] [[horvát bánok listája|horvát bán]]<br />[[Fájl:Tomori címere.jpg|22px]]&nbsp;[[Tomori Pál]] [[kalocsa]]i érsek&nbsp;†<br />[[Fájl:Coa_Hungary_Family_Báthory.svg|22px]]&nbsp;[[Báthori István (nádor)|Báthori István nádor]]<br />[[Fájl:Icone Valachie.gif|22px]]&nbsp;[[V. Radu havasalföldi fejedelem|V. Radu]] [[Havasalföldi fejedelmek listája|havasalföldi vajda]]<br />[[Fájl:POL COA Leliwa.svg|22px]]&nbsp;[[Jan Tarnowski]] [[wojnicz]]i kastellán<br />[[Fájl:CoA_of_Carniola.png|25px]]&nbsp;[[Johann von Katzianer]] [[Krajna (Szlovénia)|krajnai]] kormányzó és főparancsnok

|haderő1=Kb.&nbsp;80-85&nbsp;000 fő

A csökkenő jövedelmek és az örökös pénzhiány következtében még csak karbantartani sem tudták a végvárrendszert, amit a török hadsereg egyenként ostrom alá tudott venni, mivel a határszakaszokon is állomásoztattak mozgatható erőket, amelyek a [[Szerbia|szerb]]–[[Bosznia-Hercegovina|bosnyák]] hódoltságból toborzott katonaságból is álltak. Ehhez társultak a hűbéres [[románok]] seregei (ebben a háborúban nem vettek részt) és a [[duna]]i és [[krími tatárok]] is, de ez utóbbiak is csak az [[1540-es évek]]ben vettek részt a magyarországi háborúkban.

 

 

Az oszmán hadigépezet megindult Magyarország meghódítására. [[1526]]-ban a [[mohács]]i síkon, a ''„magyar [[Rigómező|Rigóföldön]]”'' eldőlt az ország sorsa és elveszett a király. A trónt ezután a [[Habsburg-család|Habsburgok]] foglalták el, akiknek a német-birodalmi trón, sőt olykor a [[Spanyol Királyság|spanyol korona]] és több [[Olaszország|olasz]] és [[Hollandia|holland]] terület is kezükben volt, ami esélyt kínált a [[törökök|török]] visszaszorítására. Ám a Habsburgok nem törődtek a [[Török háborúk Magyarországon|török elleni háború]]val, részben saját érdekeik miatt, részben a [[protestantizmus]] terjedése, [[Németország]] széttagoltsága és a [[franciák|francia]] terjeszkedés miatt, következésképp nem látták annak szükségességét, hogy a törököt kiverjék Közép-Európából.

 

=== A török elleni védekezés ===

|-

! style=font-size: 90%; line-height: 110%;|Térkép: Az [[Oszmán Birodalom]] terjeszkedése 1481–1683 között

|-

|}

 

! style=font-size: 90%; line-height: 110%;|Orlai Petrich Soma festménye (1860 k.): Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat

|-

|}

 

Szulejmán mintegy ötven-hatvanezer fős seregével [[április 23.|április 23-án]] indult el. A folyók áradásai miatt lassan haladt, de Magyarországon nem vele, hanem az [[április 24.|április 24-ére]] összehívott országgyűléssel voltak elfoglalva a nemesek. A horvát rendek már [[január 26.|január 26-án]] kijelentették az elmúlt években történt török benyomulások miatt, hogy a [[Habsburg Birodalom]]hoz kívánnak csatlakozni. Ezen az országgyűlésen sem felejtettek el fegyveresekkel megjelenni, amit nem a török, hanem egymás ellen vetettek volna be. Az országgyűlés pedig másról sem szólt, mint a korábbi problémákról, a kormányzati tisztségek betöltéséről és a sikkasztásokról. Az utolsó napra hagyták a hadsereg felállítás kérdését. A végeredmény totális káosz lett: összecsaptak egy sor védelmi törvényt és rengeteg megvalósíthatatlan határozat született. A királynak már annyira nem volt pénze, hogy saját ezüst étkészletét kellett elzálogosítania.<ref>Markó L. 51. old.</ref> Az ország javait elkótyavetyélték, képzett katonaság alig akadt, a bandériumok ellátása siralmas, valamennyi vár katasztrofális állapotban volt. Segítséget kértek Lengyelországtól, a német császártól és más európai uralkodóktól. A lengyelek nem volt hajlandóak a fegyverszünet felmondására, Németországban pedig az [[1523]]-ban kitört [[német parasztháború]] az ország középső és déli felét lángbaborította, amely miatt nem tudott segítséget adni a császár a magyaroknak.

 

A többi államtól is csupán ígéreteket kaptak, semmi mást. Lajos hatalma már lehanyatlott, noha a török szultán korábban felajánlotta, hogy hódoljon meg és engedje a török sereget nyugatra vonulni, a király mégis az ellenállást választotta, az erőviszonyok reális felmérése nélkül!