Főmenü megnyitása

Módosítások

A [[Korán]]ban nincs olyan kijelentés, ami konkrétan ellenezné az élőlények ábrázolását. A művészettörténészek álláspontja<ref>Grabar, Oleg ''Iszlám művészet és építészet'' 36. o.</ref> jelenleg az, hogy a képtilalom a [[Földközi-tenger]]i mediterrán, illetve később [[India|Indiában]] és [[Közép-Ázsia|Közép-Ázsiában]] megtalálható gazdag képi világtól való idegenkedés eredménye. A Korán azt írja, hogy csupán isten képes életet teremteni,<ref>{{cite web |url= http://www.egyistenhit.com/Quran/idezet/003Q.php|title=Korán 3:49 |accessdate=2009-12-13 |format= |work= }}</ref> a vallás szükségszerű alapvető jellegzetessége a bálványok elutasítása<ref>{{cite web |url= http://www.egyistenhit.com/Quran/idezet/006Q.php|title=Korán 6:47 |accessdate=2009-12-13 |format= |work= }}</ref> így az élet ábrázolását, valójában a valóság megkettőzését a muszlim teológusok bálványimádásnak, egyfajta világteremtésnek tekintették. Néhány [[hadísz]] leírja, hogy az utolsó ítélet napján a művészeknek életet kell lehelniük alkotásaikba, amennyiben ez nem sikerül, a pokolra kerülnek. Mivel a hit önmagában képpel nem kifejezhető, így az istennek való alávetettség vagy a jámborság csak az írásművészet kifejlesztésével volt elképzelhető. Általános vélemény, hogy a muszlim „[[anikonizmus]]”, ellentétben az [[ikonosztázia|ikonoklasztáziával]], vagyis a képmások erőszakos elpusztításával, amely csupán ritkán és a későbbi időkben történt, az ilyen képektől való vonakodásból eredt. Ez kezdetben társadalmi és lélektani, mintsem ideológiai volt.<ref name="IKL">{{opcit |n=[[Simon Róbert]] |c=Iszlám kulturális lexikon |k= |f= |o=217}}</ref>
 
A prófétai hagyomány, a hadíszok a Koránnal ellentétben már konkrétan megfogalmazzák a képtilalomra jelenségét: például „az angyalok nem lépnek be olyan házba, ahol kutya vagy kép van”. Vagy „akiket a végitélet napján a legszigorúbban büntetnek meg (...) a képek vagy festmények készítője”. Ennek ellenére a képtilalom csak fokozatosan alakult ki. Egyes források az [[omajjádok|Omajjád]] uralkodók palotáiban számtalalan festményt, szobrot írnak le. [[Al-Manszúr kalifa]] [[bagdad]]i palotájának tetejét bronz lovasszobor díszítette. [[Szamarkand]]ban ciprusfából faragott köztéri szobrok álltak. A képi ábrázolással szembeni ellenérzés valójában az [[Abbászidák|Abbászida]] uralom után erősödött fel. Bár [[Abd al-Malik kalifa]] 720 körül elpusztíttatta az összes szobrot birodalmában, de ez csak az egyértelműen keresztény lakta területekre, tehát Egyiptomra vonatkozott, valószínűleg keresztényellenes intézkedéseinek részeként.
 
Sokak szerint a hitet nem lehet képileg ábrázolni, ezért az írás felé fordultak, és a kalligráfiát egyfajta szent művészetté fejlesztették ki. A művészek számára a szent iratok nem váltak az inspiráció állandó forrásává. A leggyakoribb téma az iszlám művészetében a Paradicsom ábrázolása, amelyhez rendkívül pontos leírások szolgáltatták a művész számára a forrást.
33 160

szerkesztés