Wikipédia

„Tudományos módszer” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
korr, form, átfogalmaz, link
1. sor:
A '''tudományos módszer''' (vagy '''tudományos metódus''') olyan [[módszer]]ek együttesét jelenti, ami (bizonyos elképzelések szerint) megkülönböztető jegye a [[tudomány]]nak, meghatározza a tudományos kutatás menetét. A tudományos módszerek gyűjtőneve a tudományos módszertan.
 
A tudományos módszertan tanulmányozását napjainkban a [[tudományfilozófia]] feladatának tekintik. Hogy miben áll a tudományos módszertan, egyáltalán magának a tudománynak a mibenléte, igen jelentős és nyitottnak tekinthető probléma. A legtöbb tudományfilozófus mindössze abban ért egyet, hogy a tudomány fogalmát, módszertanát és meghatározását tekintve jelentős a disszenzus (egyet nem értés, vita, egymással teljes összhangban nem állás): a tudományfilozófia jelenleg képtelen megnyugtatóan tisztázni ezeket a fogalmakat és módszereket. A véleménypaletta egyik szélén az általában a [[neopozitivizmus]]ra alapozó [[szcientizmus|szcientisták]] világnézete (tudományelvűségben hívők), akik szerint minden tudás alapja a (természet)tudomány, és lényegében csak ezek a tárgyak tekinthetők tudásnak, a másikon az anarchista ill. konstruktivista tudományfilozófusok állnak (a leginkább kuriózumnak számító [[Paul Karl Feyerabend|Feyerabend]]del az élen), akik szerint a tudomány, a természettudományok is, ugyanúgy alá vannak vetve az esetlegességet jelentő társadalmi folyamatoknak (változás, tévedés), mint bármely más társadalmi jelenség. Feyerabend szerint pl. maga a „tudományos módszer” kifejezés is hibás koncepciót rejt, mivel gyakorlatilag bármilyen módszer válhat tudományossá megfelelő körülmények között.
5. sor:
== Történet ==
 
A modern tudomány születését sokan [[Francis Bacon (filozófus)|Francis Bacon]] [[Novum Organum]] című művétől számítják, de még ha nem is akarják ennyire egy eseményhez kötni, akkor is a [[17. század|17.]] és [[18. század]] környékére teszik születését. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a modern tudomány kialakulását az [[empirizmus]]-hoz kötik, azaz, hogy az empíria explicit hangsúlyozását tekintik annak a fordulópontnak, amellyel a tudomány a középkori [[vallás]]tól és az akkorakkori spekulatív [[filozófia|filozófiától]] elszakadt. A vallástól[[vallás]]tól való elszakadás fontosságát jelzi az is, hogy a [[reneszánsz]] és a [[felvilágosodás]] korával szorosan összekapcsolódik a modern tudomány születése.
 
Bár a modern tudomány születésében ez a módszertani momentum jelentős szerepet játszik, azt nem mondhatnánk, hogy a tudományos módszer mibenléte is rögtön nyilvánvalóvá vált ekkor, sőt, még azt sem, hogy ez a mai napig tisztázott volna.
11. sor:
Először az [[empirizmus]] és [[racionalizmus]] (ld. [[René Descartes]]) csatározott abban, hogy melyik az alapvető, vagy kizáró alapja a (tudományos) megismerésnek. Bizonyos mértékig egy szintézist tudott elérni ebben [[Immanuel Kant]]. Kantnál azonban nincsen lezárva a kérdés, mert az a priori szintetikus tudás kérdése továbbra is problematikus volt, és máig is az maradt.
 
A [[pozitivizmus]] hozott egy újabb fordulatot, majd a [[logikai pozitivizmus]] kísérelte meg felszámolni az a priori szintetikus tudás problémáját annak egyszerű elvetésével. Ez a kérdés máig sincs lezárva. A logikai pozitivizmus volt az első filozófia, amely a tudományos módszertan kutatását elsődleges fontosságú feladatnak tartotta, és ezzel a [[tudományfilozófia]] diszciplínáját kiérlelte. Ebből adódóan kiemelkedő eredményeket is értek el a metodika tekintetében. A metodikát a tudomány meghatározott célja alapján próbálták meghatározni, amit a magyarázatban és a tudományos jóslásban ([[predikció]]) határoztak meg. Szemléletük a tudományos módszert az elméletek [[igazolás]]ában, és annak pozitív irányában látta. Ez lenne a [[racionalizmus|racionalitás]], és a tudomány kritériuma. Ehhez a szemlélethez a tudomány ún. hipotetikus- [[dedukció|deduktív]] felépítése tartozik, amely azt jelenti, hogy a tudományos elméletek olyan általános jellegű [[hipotézisek]]et tartalmaznak, amelyekből bizonyos [[kezdőfeltételek|kezdő-]] és [[peremfeltételek]] mellett egyedi jelenségek, tapasztalatok magyarázatai vagy jóslatai vezethetőekvezethetők le.
 
[[Karl Popper]] egyetértett a tudomány céljaiban, tudományos módszer [[demarkáció]]jának fontosságában, a hipotetikus-deduktív struktúrában. De a kritériumot nem az igazolásban, hanem a [[cáfolás]]ban látta. Az ő filozófiája a [[kritikai racionalitás]].
17. sor:
Az ún. történelmi, [[szociológiai fordulat]] után, amelyet [[Thomas Kuhn]] nevéhez kötnek, a tudományfilozófia a tudományt, mint történelmileg kialakult szociális folyamatot tekinti inkább, mint egy metodikailag meghatározott tevékenységet. Ez azt jelenti, hogy a tudomány sajátosságát eme nézet szerint nem egy módszer, hanem inkább a tudósok szokásai, kapcsolatai, a kutatás körülménye, az intézményes hierarchia (ld. [[tudományszociológia]]) azaz szociális kérdések határoznak meg (ld. [[tudásszociológia]]. Ezzel a tudományos módszer jelentősége csökkent, illetve logikai módon kevésbé meghatározhatóvá vált. Kuhn azt is hangsúlyozta, hogy a tudománynak nem határozható meg egy vagy két célja, hanem hogy ezek a célok is egy bővebb halmazt alkotnak. Az vitatott, hogy Kuhn szerint ez a halmaz változik-e, explicit-e. Kuhnt [[relativizmus]]sal vádolták, de ő maga ragaszkodott ahhoz, hogy félreértik, és hogy ő racionalista.
 
[[Paul Feyerabend]] ezt a [[radikalizmus]]ig vitte, leghíresebb könyvének címe "A módszer ellen", leghíresebb mondása pedig az "Anything Goes" (ezt nem szokás magyarra fordítani, mertde annyira elterjedt mondás, és mert nehéz is visszaadni pontosan. Szószó szerint azt jelenti, hogy "Bármi elmegy", "Bármi lehetséges"). Feyerabend nézetei szerint a tudomány semmiben sem különbözik metodikailag bármely más diszciplínától.
 
Mindmáig azonban elterjedt nézet maradt az, hogy létezik egyfajta tudományos módszer, még ha nem is határozható meg pontosan. Széles körben elterjedt konszenzus az, hogy a tudományt egyfajta minimális verifikacionizmus, valamilyen értelemben cáfolhatóság, azaz empirikus kontroll jellemzi, és ezen kívül valamilyen logikai precizitás is jellemző rá.
 
Az, hogy az empirikus tapasztalatok, és logikai összefüggések alapján van-e szabálya az elméletek elfogadásának, meghatározható-e egy szabály, és hogy alkalmazzák-e a tudósok ezt a szabályt, abban nincs egyetértés.
 
== A tudományos módszer jellemzői ==
34. sor:
* '''[[mértékegység]]ek''' használata. Ez is az előbbi kiegészítéssel igaz, és a kvantitativitáshoz kapcsolódik. Ugyanakkor az empirikussághoz is szorosan kapcsolódik.
* '''mérés, [[mérőeszköz]]'''ök igénybevétele. Ez sem szükségszerű, hiszen a humán tudományok nagy része nem vesz igénybe ilyeneket, de a természettudományoknál is csak a modern tudományos korban lett jellemző a mérőeszközök elterjedése. Az ókorban még igen kevés mérőeszközt használtak, és a tudomány inkább csak megfigyelésen alapult. A mérés és "puszta" megfigyelés között egyébként sem húzható éles határvonal, a mérés nem jelent merőben új metodikai elemet. Ugyanakkor praktikusan mégis igen fontos és döntő eleme a tudomány fejlődésének.
* '''[[kísérletezés]]'''. Hasonló megjegyzés érvényes rá, mint a mérésre, ez is a modern tudomány jellegzetessége, nagyon fontos, de filozófiai értelemben nem szükséges feltétele. A kísérletezésről is elmondható, hogy a megfigyeléstől élesen el nem különíthető, nem merőben új eszköze a tudománynak, ugyanakkor igen fontos mégis praktikusan a tudományos fejlődés szempontjából az, hogy immár kísérletező szakaszába lépett a modern tudományok megjelenésével.
* '''reprodukálhatóság'''. Ez egy elméleti feltétele a tudománynak, amely teljesül a tudományok által vizsgált jelenségek nagy részére,. de nem szükséges feltétel.De Példáulpéldául a [[történelem]] és [[csillagászat]] is vizsgál olyan jelenségeket, amik reprodukálhatatlanok. Azt mondhatjuk, hogy a legtöbb jelenségnél megkívánható a reprodukálhatóság, és hogy reprodukálható jelenségek sokkal könnyebben vizsgálhatóakvizsgálhatók. Ezekben az esetekben is, bár a folyamat nem megismételhető, de a megismerés folyamata, akár térben, akár időben, igen. Hammurápi törvényoszlopát csak egyszer lehetett kifaragni, de elolvasni és magyarázni elvileg, bárki, bármikor tudja. Nem a kifaragás, hanem a megismerés a tudomány. Egy [[szupernóva]] kitörését is elvileg egyszerre akárhányan megfigyelhetik, és mind ugyanazt kell, hogy lássák, itt is reprodukálható a megismerés.
* '''interszubjektivitás''', azaz a különböző megfigyelők közötti összhang is számos esetben kívánatos a tudományokban, de hasonlóan az előzőekhez, nem mondható filozófiailag szükséges feltételnek. A legtöbb esetben megkövetelhető ez a kritérium, és az ilyen jelenségek könnyebben vizsgálhatóakvizsgálhatók. Ellentéte a ''kutatói„kutatói elfogultság''elfogultság” (''observer bias''), amikor pozitív eredményt mindig csak bizonyos személyek érnek el, mások nem, annak ellenére, hogy pontosan ugyanazt a módszert használták. A gyógyszerkutatásban különösen sok problémát okozott a kutatói elfogultság, ezért kizárására kifejlesztették a [[kettős vakpróba|kettős vakpróbát]], amelyben a gyógyszert kiosztó kutató sem tudja, hogy valódi gyógyszert vagy azzal kinézetre megegyező [[placebo|placebót]] ad-e a betegnek.<ref>[http://www.nyest.hu/hirek/ovakodjunk-a-beszelo-lotol Takács Boglárka: Óvakodjunk a „beszélő” lótól!] ''Nyelv és Tudomány'', 2011. április 18.</ref>
 
== A tudományos módszer elmélete ==
=== Megfigyelés és kísérletezés ===
 
A megfigyelés és kísérletezés a tudományos kutatás alapja. Ez nem jelenti azt, hogy a megfigyelés és kísérletezés megelőzi az elméletalkotást. Mint arra [[Karl Popper|Popper]] rámutatott, elmélet nélkül nem lehet csak úgy megfigyeléseket végezni, mivel nem tudjuk kiválogatni a releváns és irreleváns eseményeket. [[Kuhn]] pedig azt hangsúlyozta, hogy a megfigyeléseket leíró nyelv az éppen elfogadott elmélet alapján van megszerkesztve, tehát nem létezik egy az elméleteket megelőző, elméletsemlegeselmélet-semleges nyelv. A [[bécsi kör]] ezt a kérdéskört az ún. [[protokolltétel]]-vitában járta körül.
 
=== Hipotézis ===
 
Amíg a tudományos közösség azt el nem veti, vagy el nem fogad egy bizonyos elméletet, addig hipotézisnek (magyarul ''feltevéseknekfeltevés''nek) szokták nevezninevezik. Az elfogadott hipotézist már elméletnek szokás nevezni.
 
Egy hipotézis ezen kívül abban is különbözik egy elmélettől, hogy az lehet egy kisebb rész, szólhat akár egyetlen természeti törvényről, míg elmélet néven több törvényből álló halmazt szoktak nevezni.
69. sor:
Az elméletek elfogadása egyrészt az ellenőrzés kiértékelésén alapul, másrészt bizonyos más tényezőket is figyelembe szoktak venni, mint egyszerűség, [[tesztelhetőség]], más elméletekkel való konzisztencia.
 
Jelenleg nincs a tudományos elméletek elfogadásának szigorú algoritmusa. Az elméletek egy részének ellenőrízhetősége, például a Naprendszeren kívüli asztrofizika esetében is, csak ellenőrizhetetlen feltevésekre és ellenőrizhetetlen elméletekre támaszkodással lehetséges.
 
[[Polányi Mihály]] (fizikai kémia és társadalomtudományok professzora) 1958-ban megjelent ''Személyes„Személyes tudás''tudás” (''Personal Knowledge: Towards a Post-Critical Philosophy.'') című könyvében fejti ki az elméletek ellenőrizhetőségének problémáját: a természettudományos eredmények nem csupán a természettől függnek, hanem a világnézeti vélekedésektől is. Ennyiben személyes tudás az objektívnek beállított tudomány is.
 
Popper a [[falszifikáció]] [[empirikus tartalom]] fogalmát gondolta meghatározónak, és erre alapozta elgondolását a tudományos elméletek elfogadásáról.
89. sor:
Miután az elméletek elfogadásáról nem sikerült metodikát alkotni, több tudományfilozófus egy nagyobb egységben próbálta megoldani a problémát.
 
[[Lakatos Imre (filozófus)|Lakatos Imre]] volt az, aki kutatási programokról kezdett el beszélni az elméletek elfogadása vagy elutasítása helyett. A kutatási program egy bizonyos elmélet különböző időbeli variánsainak egybefoglalása. Tehát amikor egy kutató egy bizonyos elméletet ellenőriz, módosít, javítgatjavít, akkor egy bizonyos kutatási programon dolgozik. Lakatos elgondolása szerint egy elméletet a cáfolatok alól mindig ki lehet menteni bizonyos hipotézisekkel. A kérdés, hogy ennek mi az ára. Ennek következtében a kutatási program lehet progresszív vagy degeneratív. Progresszív egy kutatási program, ha nagy számú megfigyelést jól tud magyarázni, és idővel ezt a tulajdonságát meg is tartja. Degeneratív egy kutatási program, ha a cáfolatok kimentésére végrehajtott hipotézis-módosítások beszűkítik ellenőrizhetőségét. Popper az ilyen esetet ''ad hoc'' hipotézisnek nevezte. Lakatos munkássága Popper elgondolásának jelentős kiterjesztése.
 
[[Stephen Toulmin]] vezette be az evolúciós metodika elgondolását. Szerinte a tudományos elméletek a tudós társadalomban ahhoz hasonlóan szelektálódnak és fejlődnek, ahogy az élővilág fajai változnak, szelektálódnak és fejlődnek a biológiai evolúcióban[[evolúció]]ban. Popper később szintén áttért erre az evolúciós felfogásra.
 
[[Thomas Kuhn]] az elméleteknél nagyobb egységet a tudományos kutatásban paradigmának nevezte el. Kimutatták, hogy a "paradigma" fogalma nem egészen pontosan definiált, különböző jelentései lehetnek, de nagyon hasonlatos a Lakatos-féle tudományos kutatási program fogalmához. Kuhn a paradigmák esetében a normál tudomány és a tudományos forradalmak szakaszának elkülönítését hangsúlyozta. A normál tudomány szakaszában a tudomány valahogy úgy működik, ahogy az a "nagykönyvben meg van írva": a paradigma meghatározza a releváns megfigyeléseket, az elmélet ellenőrzését, az elfogadás vagy elutasítás feltételeit. Tudományos forradalmak esetében paradigmaváltás következik be, amelyet az ilyen metodika nem képes leírni. Kuhn ezzel nem azt akarta mondani, hogy a tudományos forradalom irracionális, hanem, hogy nem a normál tudomány metodikája szerint történik.
 
[[Rudolf Carnap]] szintén beszélt az elméleteknél nagyobb egységekről a tudományos kutatásban. Ő ezeket az egységeket keretrendszereknek nevezte. A keretrendszereken belüli, internális kérdések megválaszolására a keretrendszer metodikát ad. A keretrendszeren kívüli kérdések azonban nem ilyenek, hanem pragmatikus jellegűek: ezeknek eldöntése tulajdonképpen a keretrendszer elfogadását vagy elutasítását is jelenti. A keretrendszerek elfogadása vagy elvetése viszont csak pragmatikus lehet, hiszen nincs rá alkalmas metodika. Az elfogadás a keretrendszer sikerességétől függ, azaz, hogy mennyire bizonyulnak használhatónak a tudományos magyarázatban, előrejelzésben.
 
== LásdKapcsolódó mégszócikkek ==
* [[Esettanulmány]]
 
106. sor:
* [http://physics2.kee.hu/__Fizika/KutatasModszertan/toc/toc.html Tomcsányi Pál: ''Általános kutatásmódszertan – Az ismeretalkotás és közlés tudományszaktól független elmélete és gyakorlata'']
* [http://www.szabadgondolkodo.hu/ismeretterjesztes/tudomanyos-modszer.php Szabadgondolkodó: A tudományos módszer]
 
{{Fizika}}
{{Portál|Fizika}}
 
[[Kategória:Tudományos módszer| ]]
 
[[de:Wissenschaftliche Arbeit]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Tudományos_módszer”