Főmenü megnyitása

Módosítások

18 bájt hozzáadva ,  1 évvel ezelőtt
a
→‎Ókor: 1 link egyértelműsítés
[[Fájl:Römische Provinzen im Alpenraum ca 150 n Chr.png|thumb|right|220px|Római provinciák az Alpokban i. sz. 150 körül]]
 
A rómaiak [[i. e. 58]] ([[Caius Iulius Caesar|Iulius Caesar]] gall háborúi) és Augustus uralkodásának vége ([[14|i. sz. 14]]) között fokozatosan uralmuk alá hajtották a területet, amelynek keleti részét [[Raetia]], nyugati részét kezdetben [[Gallia]], később nagyrészt [[Germania Superior]] provinciákba tagoztak be; [[Ticino kanton|Ticino]] a Pón túli Gallia, majd Itália része lett. Több helyen virágzó városokat alapítottak, emellett régi kelta települések is felvirágoztak. Előbbiek közé tartoztak Julia Equestris ([[Nyon]]) és Forum Claudii Vallensium ([[Martigny (Svájc)|Martigny]]), utóbbiak közé a korábbi helvét főváros, Aventicum ([[Avenches]]) és Lousonna ([[Lausanne]]). A [[hágó]]k már ekkor fontos szerepet játszottak: a [[Splügen-hágó|Splügen-]] és a [[Nagy Szent Bernát-hágó]]n haladt át az Itália és Nyugat-Germánia közötti kereskedelem jelentős része.
 
A [[népvándorláskor|népvándorlás korában]] Svájc területére is új népek érkeztek: a [[3. század]]ban Észak-, Kelet- és Közép-Svájcba a germán [[alemannok]], Nyugat-Svájcba a [[frankok]] és a [[burgundok]] érkeztek. A [[Romanizáció|romanizált]] őslakók – a [[rétorománok|rétoromán]] néptöredéket kivéve, amelynek tagjai a [[Graubünden]] zárt völgyeiben élnek – Észak-, Közép- és Kelet-Svájcban átvették a bevándorlók nyelvét. Nyugaton, csakúgy, mint Galliában, a lakosság nem vette át a germán bevándorlók nyelvét, helyette fokozatosan a latin nyelvből francia dialektusok alakultak ki. Ticino területének lakossága a kora középkor során fenntartotta szoros kapcsolatát Itáliával és így itt is az olasz nyelv használata vált általánossá.
42 190

szerkesztés