„Tom of Finland” változatai közötti eltérés
Készült a(z) „Tom of Finland” oldal lefordításával |
(Nincs különbség)
|
A lap 2018. június 17., 19:26-kori változata
Touko Valio Laaksonen (1920. május 8. – 1991. november 7.), közismert művészi álnevén Tom of Finland, finn képzőművész, aki a huszadik századi meleg kultúrára nagy hatást gyakorló stilizált férfialakokat ábrázoló, homoerotikus műveiről ismert. Négy évtizedes munkássága alatt több mint 3500 illusztrációt készített.
Korai élete
Laaksonen a finnországii Kaarina városában született, nem messze Turkutól.[1] Mindkét szülője középiskolai tanár volt, akik a kaarinai gimnáziumban tanítottak. A család az iskola épületéhez kapcsolódó épületben lakott.[2]
Turkuban jár iskolába, majd 1939-ben, 19 éves korában költözött Helsinkibe, hogy reklámot tanuljon. Szabadidejében erotikus képek kezdett rajzolni saját szórakoztatására, a képeket azokról a munkásférfiakról mintázta, akiket fiatal kora óta látott. A rajzokat kezdetben rejtegette, majd mielőtt bevonult a hadseregbe, megsemmisítette őket.[3] Finnország háborúba lépett Szovjetunióval, majd hivatalosan belépett a második világháborúba, ezért 1940-ben besorozták. Légelhárítóként szolgált másodhadnagy besorolásban.[4] Később fetisiszta érdeklődését az egyenruhás férfiakkal, különösen a Finnországban szolgáló német Wehrmacht katonákkal való találkozásnak tulajdonította. "A rajzaim nem politikai állásfoglalások, nem ideológia. Csak magára a képre gondolok. Az egész náci filozófia, a rasszizmus és társai gyűlöletesek nekem, ettől mér persze lerajzoltam őket—nekik voltak a legszexibb egyenruháik!"[5] A háború után, 1945-ben visszatért tanulmányaihoz.
Laaksonen művészete ebben az időszakban a későbbiekhez képest romantikusabb, lágyabb "szelídebb alakokkal és formákkal." A férfiak jellemzően középosztálybeliek, szemben a későbbi időszakra jellemző matrózokkal, motorosokkal, favágókkal, és más sztereotipikusan hipermaszkulin munkásosztálybeli férfiakkal. Másik lényeges különbség, hogy hiányoznak a drámai kompozíciók, a magabiztos pózok, izmos testek, és "egzotikus környezetek", amely későbbi munkájára olyan jellemző volt.
Karrier
1956-ban Laaksonen beküldte rajzait a Physique Pictoral befolyásos amerikai magazinnak, amely a képeket az 1957-es tavaszi számában Tom álnév alatt tette közzé. Az álnévre azért esett a választás, mert hasonlított a Touko keresztnévre. A Tom of Finland nevet Bob Mizer szerkesztő alkotta meg a magazin téli számában.[6] Az 1957 tavaszi szám címlapján jelent meg egyik rajza, amely két favágót ábrázolt munka közbe, akit egy harmadik férfii néz. A kép a finn mitológiára épül, amely a favágókat az erős férfiassággal azonosította, ennek a helyzetnek a "homoerotikus lehetőségeit" hangsúlyozta, amely "meleg összefüggésbe helyezte" a jelenetet. Ez a stratégia egész életpályájára jellemző volt.
A második világháborút követő időszak a motoros szubkultúra terjedését hozta, amely elutasította "a háború utáni konformizmusra és letelepedett életmódra épülő életet".[7][8] A motoros szubkultúra egyszerre volt marginális és ellenkulturális, a lázadást és kockázatvállalást középpontba állító stilizált férfiasságot biztosított a háború utáni meleg férfiaknak. Ez szemben állt a korban elterjed sztereotípiákkal: a filmek és a kabarék a meleg férfiakat nőiesnek állították be.[9] Laaksonen rajzaira George Quaintance, Etienne és társainak motorosokat ábrázoló képei is hatással voltak.[10] Laaksonen motoros és bőrös férfiakat ábrázoló rajzai a férfiakat leathermen használni a bőr, farmer ruhák, amely differenciált azok a férfiak, a mainstream kultúra javasolt voltak vad, fizikai, önálló jogosult.[11][12] Ezzel ellentétben a hagyományos, orvosi, pszichológiai, szomorú, érzékeny, fiatal meleg férfi, aki passzív.[13] Laaksonen rajzok ezt az időt "lehet tekinteni, mint konszolidáló egy sor tényező, stílusok, diskurzusok már meglévő, az 1950-es években meleg szubkultúrák," lehet, hogy ez vezetett ahhoz, hogy széles körben elterjedt, népszerűsítette belül azokat a kultúrákat.[14]
Megjegyzések
- ↑ Löfström, pp. 189.
- ↑ Hooven, F. Valentine. His Life and Times. New York: St. Martins Press (1993)
- ↑ Arell & Mustola, p. 15
- ↑ Bio at TOFFoundation
- ↑ Hooven, F. Valentine. His Life and Times. New York: St. Martins Press (1993)
- ↑ Arell & Mustola, p. 31. This followed the naming conventions of the magazine. Other pseudonyms of the time were Bruce of Los Angeles and Spartan of Hollywood, for example.
- ↑ Löfström, p. 190.
- ↑ Suarez, 1996, pp. 150.
- ↑ The Celluloid Closet; Directors: Rob Epstein, Jeffrey Friedman (1996) UPC: 043396821071.
- ↑ Kalin 1990, p. 111; Hooven 1993, pp. 84–85.
- ↑ Suarez, 1996, pp. 152, 158.
- ↑ Löfström, pp. 190–1.
- ↑ Suarez, 1996, pp. 152, 158.; Dyer 1983
- ↑ Löfström, pp. 191.