„Páduai Marsilius” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kieg
5. sor:
 
==A Defensor Pacis==
A középkori politikai gondolkodás egyik jellemzője, hogy mindennek az alapja a Biblia. Emiatt egyrészt a világi jellegzetességeket elsősorban analógiák, bibliai példák alapján akarták megérteni, másrészt pedig a világi jelenségek alá voltak rendelve a kinyilatkoztatásnak. A középkori államtan kidolgozója Szent Ágoston: elfogadta a világi közösség létezését, de alárendelte az egyháznak. Ezt a felfogást vitte tovább [[I. Gelasius pápa]], aki egy levelében kifejtette, hogy Bibliában olvasható történetben, Jézus elfogásának történetében szereplő két kard a világi és az egyházi hatalom allegóriája. A pápa mindkét kardot megkapta IStentől de a világi hatalmat átengedte a császárnak - világi hatalmat jelképező kardot emiatt Krisztus érdekében szabad csak forgatni, míg a lelki dolgok feletti hatalom a pápánál marad.
 
A középkori politikai gondolkodás egyik jellemzője, hogy mindennek az alapja a Biblia. Emiatt egyrészt a világi jellegzetességeket elsősorban analógiák, bibliai példák alapján akarták megérteni,
Ugyanezt a felfogást viszi tovább a [[Donatio Constantini]] nevű, a VIII. században hamisított oklevél is? a világi hatalom alá van rendelve az egyházi főségnek. A császárok az invesztitúra-harc során kísérletet teetttek a világi hatalomnak az egyházitól való függetlenségének elnyerésére. Az invesztitúra-harc utolsó felvonásába illeszkedett Marsilius Defensor PAcisa, valamint harcostársának, Danténak a De Monarchia (Az egyeduralomról) szóló műve.
másrészt pedig a világi jelenségek alá voltak rendelve a kinyilatkoztatásnak. A középkori államtan kidolgozója Szent Ágoston: elfogadta a világi közösség létezését, de alárendelte az egyháznak. Ezt a
felfogást vitte tovább [[I. Gelasius pápa]], aki egy levelében kifejtette, hogy Bibliában olvasható történetben, Jézus elfogásának történetében szereplő két kard a világi és az egyházi hatalom
allegóriája. A pápa mindkét kardot megkapta IStentől de a világi hatalmat átengedte a császárnak - világi hatalmat jelképező kardot emiatt Krisztus érdekében szabad csak forgatni, míg a lelki dolgok
feletti hatalom a pápánál marad.
 
 
Ugyanezt a felfogást viszi tovább a [[Donatio Constantini]] nevű, a VIII. században hamisított oklevél is? a világi hatalom alá van rendelve az egyházi főségnek. A császárok az invesztitúra-harc
Ugyanezt a felfogást viszi tovább a [[Donatio Constantini]] nevű, a VIII. században hamisított oklevél is? a világi hatalom alá van rendelve az egyházi főségnek. A császárok az invesztitúra-harc során kísérletet teetttek a világi hatalomnak az egyházitól való függetlenségének elnyerésére. Az invesztitúra-harc utolsó felvonásába illeszkedett Marsilius Defensor PAcisa, valamint harcostársának, Danténak a De Monarchia (Az egyeduralomról) szóló műve.
Danténak a De Monarchia (Az egyeduralomról) szóló műve.
 
== Forrás ==