„Magyar Királyság (1920–1945)” változatai közötti eltérés

A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|proletárdiktatúra]] bukását követő időszakban aza úrifőként földbirtokosokból álló vezető réteg újra elfoglalta pozícióita fő politikai pozíciókat az ország irányításábanélén, ám az 1918-19 előtti időszak politikai és gazdasági liberalizmusához nem tértek többé vissza. Az 1918–19-es forradalmak társadalmi változásainak következtében már [[Nagyatádi Szabó István]] paraszti érdekeket képviselő kisgazdapártja lett az ország legerősebb pártja, ő pedig az ország legnépszerűbb politikusa. A kommün bukása után alakult első, szakszervezeti kormányt vezető [[Peidl Gyula]], az antant bécsi képviselőinek tett ígéretének megfelelően koalíciós alapon, haladó polgári politikusokkal akarta kiegészíteni kormányát, s ezért tárgyalt Nagyatádi Szabó Istvánnal is. Mielőtt a koalíciós kormányzás létrejöhetett volna, augusztus 6-án a Friedrich István-féle puccs a Peidl-kormányt megszüntette. A [[Friedrich-kormány]]ban átszervezések után végül a földművelésügyi tárcát a radikális földreformot követelő Nagyatádi helyett [[Rubinek Gyula]] kapta. A háború és forradalmak alatti földreform ígéretekből kiábrándult falusi szegénység, most a nemzeti jelszavakat hangoztató új kormányzattól várta a földreform megvalósítását. Egy mérsékelt földreformot a nagybirtokosok többsége is elkerülhetetlennek látott, ennek előkészítését azonban jobbnak látta a mérsékelt, nagybirtokos-párti Rubinek Gyula kezében tenni, aki egyúttal a nagybirtokosok érdekképviseleti szervének, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek (OMGE) a főtitkára is volt.