„Thurzó Gábor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
13. sor:
 
==Életpályája==
Gyermekkorát Pesten töltötte, ahol özvegy édesanyjának péküzeme volt a [[Váci utca|Váci utcában]]. Gimnáziumi tanulmányait a [[Piarista Gimnázium (Budapest)|budapesti piarista gimnáziumban]] végezte 1922. és 1931. között (betegsége miatt a VI. osztályt kétszer járta). Ezalatt közel másfél évig, 1928/1929-ben, majd 1929 decemberéig [[Sík Sándor]] volt az osztályfőnöke és magyartanára, mielőtt a [[Szegedi Tudományegyetem|szegedi egyetemi]] katedrájára távozott.
 
Az érettségi után Thurzó 1931-ben kezdte meg tanulmányait a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pázmány Péter Tudományegyetem]] magyar–német szakán, és már akkor, 19311931–32-1932 közöttben a Perspektíva című folyóirat alapítója volt. EgyetemetAz egyetemet nem fejezte be, hanem 1933-ban [[Németország]]ba ment. Hazatérve 1935-től a [[Vigilia]] folyóirat munkaközösségének tagja, 1945-19491945–1949 között szerkesztő-bizottsági tagja volt. 1938-tól az Élet című folyóirat irodalmi szerkesztőjeként dolgozott. 1939-19441939–1944 között a Sajtókamara újságírói szakosztályának tagja volt. 1942-ben [[Lovass Gyula|Lovass Gyulával]], [[Rónay György|Rónay Györggyel]] és [[Sőtér István]]nal együtt megalapította az [[Ezüstkor]] című folyóiratot. 1944-ben a Fővárosi Könyvkiadó Kft.-t vezette.
 
1945 után egyre inkább a színház és a forgatókönyvírás felé fordult. 1945-19491945–1949 között a [[Művész Színház (Budapest)|Művész Színház]], 1951-től a [[Hunnia Filmgyár]], 1961-től a [[Magyar Televízió]] dramaturgja volt.
 
1962-ben svéd nőt vett feleségül, és néhány évig [[Svédország]]ban élt. (Germanista bölcsészként már korábban megtanult angolul, hollandul és [[Svéd nyelv|svéd]]ül is.) Hazatérve, 1966-ban jelent meg egyik legfontosabb regénye,''A szent'', amely az akkori hivatalos álláspontnak megfelelő kritikus módon dolgozza föl [[Kaszap István]] kultuszát.
 
1976-ban rákos betegséget diagnosztizáltak rajta. Utolsó műveiben fiatalkori emlékeit (''Belváros és vidéke'', 1977) és a halálra készülő ember magárahagyatottságát írta meg.