„Louis Antoine de Saint-Just” változatai közötti eltérés

Saint-Just, mint a kormány tagja a nemzeti egység védelmezője volt és harcolt a (jobb- és baloldali) frakciók ellen. 1794. február 22-én ő terjesztette be a ventôse-i dekrétumokat, amelyek az ellenforradalmárok vagyonának a nép közötti felosztásáról rendelkeztek. Ventôse hónapban (1794. február 19-március 20.) a Konvent elnöki tisztségét is betöltötte. 1794 márciusában és áprilisában vádbeszédeivel döntő szerepet játszott [[Jacques Hébert|Hébert]] és [[Danton]] frakcióinak felszámolásában. 1794. április 28-án újból kiküldetésbe ment, az Északi hadsereghez és sikeres haditervet dolgozott ki [[Maubeuge]] felmentésére. Június elején visszatért [[Párizs]]ba, a Közjóléti Bizottság hívására, majd június 13-án ismét az északi arcvonalra indult. Szoros együttműködésben [[Jean-Baptiste Jourdan|Jourdan]] tábornokkal 1794. június 26-án a [[fleurusi csata (1794)|fleurusi csatában]] elfoglalták [[Charleroi]]t és ezzel egész [[Belgium]] megnyílt a franciák előtt. Június 29-én tért vissza Párizsba, ahol már a Hegypárt vezetőségében is megjelent a frakciózás. Július 23-án megkísérelte összebékíteni a feleket, de sikertelenül.

1794. július 27-én a Robespierre-ellenes összeesküvők elleni beszédét nem engedték a Konventben végig mondani, és letartóztatták Robespierre más híveivel együtt. A párizsi börtönök nem merték a letartóztatott hegypárti vezetőket befogadni, így hamarosan kiszabadultak és a [[párizs]]i [[Városháza (Párizs)|Városházán]] megkísérelték megszervezni a népfelkelést. Ez azonban nem sikerült, a Konvent puccsistákat támogató csapatai elfoglalták a városházát, és másnap (1794. július 28-án vagy thermidor 10-én) a 21 hegypárti vezetőt (Saint-Just-öt és Robespierre-t utolsóként) kivégezték.

 

== Jegyzetek ==