„Marc Bloch” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Franciaország katonái az első világháborúban kategória hozzáadva (a HotCattel) |
→Történészi munkássága: idézet |
||
45. sor:
== Történészi munkássága ==
Érdeklődése elsősorban a [[történelem]] nagy összefüggéseire irányult. "Az emberi értelem természete ugyanis olyan, hogy inkább megérteni, mint tudni akar. Ebből fakad, hogy egyedül azokat a tudományokat tekinti valódi tudománynak, amelyek meg tudják magyarázni a különféle jelenségeket. A többi tudomány – [[Malebranche]] kifejezésével – puszta „polimátia”. Az enciklopédikus tudás lehet ugyan szórakoztató vagy lehet megszállottság, de ma éppúgy nem sorolják az értelem nemes teljesítményei közé, mint Malebranche idejében. Függetlenül attól tehát, hogy néha hasznos tanulsággal szolgálhat-e az ember tetteihez, a történelemnek csak akkor van joga hozzá, hogy a szellemi erőfeszítésre valóban méltó tudományok közé sorolja magát, ha az összefüggéstelen, mintegy korlátlan egyszerű felsorolás helyett a dolgok racionális osztályozását és fokozatos megértését ígéri nekünk."<ref>Gyurgyák János – Kisantal Tamás (szerk.): Történetelmélet I. kötet 37. oldal, Marc Bloch: A történész mestersége (Osiris, 2006)</ref>
Érdeklődése elsősorban a [[történelem]] nagy összefüggéseire irányult. Történeti vizsgálódásainak középpontjába az embert, pontosabban ''"az időben mozgó embert"''<ref name="footnote_1">Bloch 1996, 26.</ref> állítja. Magát a történelmet még egy gyerekcipőben járó tudománynak látta - mely ''"igen régi az elbeszélés embrionális formájában, hosszú időn át fikciókkal borítva, még hosszabb időn át a legközvetlenebbül megragadható eseményekre korlátozottan. De mint elemző vállalkozás annál ifjabb"''<ref name="footnote_2">Bloch 1996, 17.</ref> -, mégis meg volt győződve arról, hogy egyre tudományosabbá válhat. Nem hitt a történelem pragmatikus hasznában, ugyanakkor meg volt győződve értelmi jogosultságáról. A történelmet egyfajta kísérletnek fogta fel, hogy megértse az örökösen mozgásban lévő emberi valóságot.▼
▲
Számára a források nem maguktól értetődőek, azok "kikérdezésre" szorulnak. A jó történészt tehát a "kérdezni tudás" különbözteti meg a rossz történésztől.
| |||