„Trasimenus-tavi csata” változatai közötti eltérés

A '''Trasimenus-tavi csata''' ([[i. e. 217]]. [[június 21.]], a [[Julián naptár]] szerint áprilisban) a [[Római Köztársaság]] seregeinek nagy vereségét hozó ütközet volt a [[második pun háború]] során. A csatában [[Hannibál (karthágói hadvezér)|HannibalHannibál]] [[karthágó]]i hadvezér aratott győzelmet [[Gaius Flaminius]] [[consul]] ellen a mai közép-olaszországi [[Umbria]] tartományban, a [[Trasimeno-tó|Trasimenus-tónál]].

A csatában két egyenlő erejű, mintegy 40 ezer katonából álló sereg csapott össze. Hannibál rejtett állásokból éstámadó csapatai a [[hadtörténet]]ben mintaszerűnek tekintett, elrejtett állásokból végrehajtott támadással Hannibal csapatai katasztrofális vereséget mértek a rómaiakra. Miközben aA karthágóiak veszteségei kicsik voltak, ade gyakorlatilag az egész római sereg egésze odaveszett.

A rómaiak, meglepve és megriadva [[Tiberius Sempronius Longus]] veresége miatt a [[Trebiai csata|trebiai csatában]], azonnal hozzáláttak az előkészületeknek, hogy elhárítsák az északról érkező új fenyegetést. Sempronius visszatért Rómába és a [[senatus]] a [[Kr. e. 217]]. évben új consulokat választott: [[Cnaeus Servilius Geminus]]t és [[Caius Flaminius Nepos]]t. Utóbbit alig nevezték ki, máris az fenyegette, hogy leváltják, mert úgy hagyta el Rómát, hogy nem végezte el a [[consul]]lá választottak számára kötelező rituálét..<ref>[[Livius]], ''[[Ab urbe condita|Ab Urbe condita]]'', XXI.64</ref> A senatus azzal bízta meg Serviliust, hogy vegye át a [[Publius Cornelius Scipio Africanus|Publius Cornelius Scipio]] vezette sereg fővezéri tisztjét. Flaminius Sempronius serege maradékának a vezérségét kapta. A trebiai veszteségek pótlására felállítottak négy új légiót is. Az új erőket megosztottak a két consul közt.<ref>Livius, ''Ab Urbe condita'', 21.63</ref> A trebiai és [[Ticinusi csata|ticinusi csaták]] utáni helyzetben Flaminius serege dél elé fordult, hogy Róma közelében készítse elő a védekezést. HannibalHannibál azonnal követte, csakhogy ő gyorsabban haladt a római seregnél Róma felé és hamarosan meg is előzte őket. Flaminiusnak gyorsítania kellett a menetet és csatára bírnibírnia HannibaltHannibált, mielőtt az eléri Rómát.

Eközben arra várt, hogy egya Servilius vezette másik sereg csatlakozzon hozzá. De mielőtt ez megtörténhetett volna, HannibalHannibál nyílt csatáraúgy kényszerítette csatára, azthogy módszeresen pusztította a területet pusztítva, amelynek a megvédésévelvédésével Flaminiust megbízták. [[Polübiosz]] szerint ''„amint (HannibalHannibál) elhagyta Faesulae környékét, és a római táboron valamivel túl lerohanta a vidéket, Flaminius izgatottá vált és felbőszítette, hogy az ellenség semmibe veszi: és ahogy a vidék pusztítása folyt, és minden irányban a felszálló füstből lathatóvá vált a rombolás, már nem maradt türelme, hogy elviselje a látványt.”''."<ref>[[Polübiosz]], ''[[Hisztoriai]]'', 3.82; Ld. még Livius, ''Ab Urbe condita'', 22.3.</ref>

HannibalHannibál azon fáradozott, hogy aláássa Róma szövetségeseinek hűségét, megmutatva, hogy a [[Római Köztársaság]]nak nem áll hatalmábantudja megvédeni őket. Flaminius ekkor még táborában maradt [[Arretium]]nál. Miután nem tudta Flaminiust csatába vonni, HannibalHannibál ellenfele balszárnya felől elvágta a rómaiakat a fővárostól. Flaminius mégis a táborban tartotta seregét. HannibalHannibál erre [[Apulia]] felé vette az irányt, abban a reményben, hogy Flaminius követi, és egyjól magaválasztottamegválasztott helyen felveszi vele a harcot.<ref>Polybius, ''The Histories'', 3.81-83; Livy, ''Ab Urbe condita'', 22.4.</ref>

Az optimális terepet a [[toscana]]i [[Trasimenus-tó]]náltónál találta meg.

== A csata ==

== SzakirodalomTovábbi információk ==