Főmenü megnyitása

Módosítások

Kisebb változtatások, építés sablon leszedése
{{építés alatt}}
{{Uralkodó infobox}}
 
Látva azt, hogy Antiókhiának szüksége van egy erős kormányzásra, férjet keresett a még mindig gyermekkorú Konstancia számára, és [[IX. Vilmos aquitániai herceg]] fiára, [[Rajmund antiochiai fejedelem|Rajmundra]] esett a választása. Döntését azonban nem hozta nyilvánosságra, mert tartott Aliz, valamint a magát Antiokhia örökösének tekintő [[II. Roger szicíliai király]] beavatkozásától.
 
1135-ben azonban Melisenda kiharcolta, hogy a húga visszatérhessen Antiókhiába. Aliz ekkor felajánlotta a lánya kezét [[II. Ióannész bizánci császár|II. Ióannész Komnénosz]] bizánci császár fiának, [[I. Manuél bizánci császár|Manuélnek]]. A javaslata kettős célt szolgált: egyrészt szorosabbra akarta fűzni a viszonyát Bizánccal, másrészt az újdonsült menyasszonynak így el kellett volna hagynia Antiókhiát, ráhagyva a várost Alizra. Amikor ez Fulkó tudomására jutott, követséget menesztett Aquitániába, hogy sürgesse Rajmund megérkezését. Rajmund álruhában utazott el a Szentföldre, nehogy a szicíliai király elfogja. Amikor 1136 áprilisában megérkezett a városba, a jeruzsálemi latin pátriárka elhitette Alizzal, hogy Rajmund valójában ővele, és nem a kilenc éves lányával akar megházasodni, ezért Aliz beengedte a városba a férjjelöltet. Ám Rajmund és a társai elrabolták Konstanciát a palotából, mialatt Aliz az esküvőre készülődött, a katedrálisban pedig a jeruzsálemi pátriárka összeadta az újdonsült párt. A házasság révén Rajmund lett Antiókhia fejedelme, Aliznak pedig vissza kellett vonulnia Latakiába.
 
1136-tól Rajmund kormányozta Antiókhiát, a ránk maradt források alapján Konstanciának kevés beleszólása volt a fejedelemség kormányzásába. A [[második keresztes hadjárat]] idején [[1148]]-ban kereste fel [[VII. Lajos francia király]] a fejedelemséget, ám nem nyújtott segítséget, miután széles körben elterjedt a pletyka, hogy Rajmund és [[Aquitániai Eleonóra]] viszonyt folytatott egymással. A király hazatért, így kényszerítve a feleségét, hogy tartson vele. Rajmund 1149. június 29-én elesett a [[Núr ad-Dín Mahmúd]] ellen vívott inabi csatában, így Konstancia megözvegyült.
Miután fia, Bohemund mindössze öt éves volt Rajmund halálakor, Konstancia régensként uralkodott Antiókhiában. A fejedelemségben befolyással bíró államok azonban rá akarták venni Konstanciát a minél hamarabb megkötendő házasságra. 1150-ben [[III. Balduin jeruzsálemi király]] felkereste Antiókhiát, ám a jelöltjei nem nyerték el Konstancia tetszését. 1152-ben Konstancia Tripoliszba ment, ahol a nagynénjei, [[Melisenda jeruzsálemi királynő|Melisenda]] és [[Hodierna tripoliszi grófné|Hodierna]] próbálták rábeszélni a házasságra, sikertelenül. Ugyanígy sikertelenül járt [[I. Manuél bizánci császár|Komnénosz Mánuél bizánci császár]] is, aki a megözvegyült sógorát küldte el Konstanciához, ám a meglehetősen koros férfi nem nyerte el a tetszését. Türoszi Vilmos szerint Konstancia döntései mögött Aimery, Antiókhia latin pátriárkája állt, aki nagy befolyásra tett szert a fejedelemségben.
 
Konstancia választása végül [[1153]]-ban [[Châtillon Rajnald antiochiai fejedelem|Châtillon Rajnaldra]], egy Szíriában letelepedett francia lovagra esett. A jelentős rangkülönbség nem nyerte el mindenkinek a tetszését. A házasságot eleinte titokban tartották, mivel hiányzott III. Balduin hozzájárulása, ám a jeruzsálemi uralkodó végül beleegyezett a frigybe. Rajnald számos konfliktusban és hadjáratban vett részt, 1160-ban, vagy 1161-ben viszont fogságba esett, és csak váltságdíjért cserébe engedték volna el. TöbbetA nagy összeg kifizetésére azonban évekig nem került sor, így Rajnald soha többet nem találkozott Konstanciával.
 
Konstancia át akarta venni a fejedelemség kormányzását, ám az antiókhiai nemesek és Aimery pátriárka egy férfira kívánta bízni a feladatot. III. Balduin király a városba sietett és Aimeryt tette meg régensnek. Konstancia a bizánci császárnál, a fejedelemség névleges hűbéruránál tiltakozott a döntés ellen. (Rajmund ugyanis korábban névlegesen elismerte a császár hűbérúri jogát Antiókhia felett, cserébe a katonai támogatásáért). Manuél császár megalkudott Konstanciával, hogy feleségül veszi a lányát, cserébe őt iktatja be régensnek. Balduin tudomásul vette a döntést.
 
1163-ban Bohemund nagykorú lett, és átvehette a fejedelemség irányítását, ám Konstancia nem kívánta átengedni a hatalmat. Az antiókhiai nemesek Bohemund pártjára álltak, Konstancia viszont [[Kilikia]] bizánci kormányzójához, Konstantinosz Kalamanoszhoz, ([[Borisz trónkövetelő|Borisz]] fiához) fordult segítségért. Az antiókhiaiak azonban az örmény Torosz segítségével távozásra kényszerítették. Nem sokkal később elhunyt, valószínűleg Latakiában.