„Konstancia antiochiai fejedelemnő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Crimea átnevezte a(z) Konstancia antiókhiai hercegnő lapot a következő névre: Konstancia antiókhiai fejedelemnő: Antiochia uralkodóinak fejedelmi titulusa volt. |
Kisebb változtatások, építés sablon leszedése |
||
1. sor:
{{Uralkodó infobox}}
20 ⟶ 19 sor:
Látva azt, hogy Antiókhiának szüksége van egy erős kormányzásra, férjet keresett a még mindig gyermekkorú Konstancia számára, és [[IX. Vilmos aquitániai herceg]] fiára, [[Rajmund antiochiai fejedelem|Rajmundra]] esett a választása. Döntését azonban nem hozta nyilvánosságra, mert tartott Aliz, valamint a magát Antiokhia örökösének tekintő [[II. Roger szicíliai király]] beavatkozásától.
1135-ben azonban Melisenda kiharcolta, hogy a húga visszatérhessen Antiókhiába. Aliz ekkor felajánlotta a lánya kezét [[II. Ióannész bizánci császár|II. Ióannész Komnénosz]] bizánci császár fiának, [[I. Manuél bizánci császár|Manuélnek]]. A javaslata kettős célt szolgált: egyrészt szorosabbra akarta fűzni a viszonyát Bizánccal, másrészt az újdonsült menyasszonynak így el kellett volna hagynia Antiókhiát, ráhagyva a várost Alizra. Amikor ez Fulkó tudomására jutott, követséget menesztett Aquitániába, hogy sürgesse Rajmund megérkezését. Rajmund álruhában utazott el a Szentföldre, nehogy a szicíliai király elfogja. Amikor 1136 áprilisában megérkezett a városba, a jeruzsálemi latin pátriárka elhitette Alizzal, hogy Rajmund valójában ővele, és nem a kilenc éves lányával akar megházasodni, ezért Aliz beengedte a városba a férjjelöltet. Ám Rajmund és a társai elrabolták Konstanciát a palotából, mialatt Aliz az esküvőre készülődött, a katedrálisban pedig a
1136-tól Rajmund kormányozta Antiókhiát, a ránk maradt források alapján Konstanciának kevés beleszólása volt a fejedelemség kormányzásába. A [[második keresztes hadjárat]] idején [[1148]]-ban kereste fel [[VII. Lajos francia király]] a fejedelemséget, ám nem nyújtott segítséget, miután széles körben elterjedt a pletyka, hogy Rajmund és [[Aquitániai Eleonóra]] viszonyt folytatott egymással. A király hazatért, így kényszerítve a feleségét, hogy tartson vele. Rajmund 1149. június 29-én elesett a [[Núr ad-Dín Mahmúd]] ellen vívott inabi csatában, így Konstancia megözvegyült.
26 ⟶ 25 sor:
Miután fia, Bohemund mindössze öt éves volt Rajmund halálakor, Konstancia régensként uralkodott Antiókhiában. A fejedelemségben befolyással bíró államok azonban rá akarták venni Konstanciát a minél hamarabb megkötendő házasságra. 1150-ben [[III. Balduin jeruzsálemi király]] felkereste Antiókhiát, ám a jelöltjei nem nyerték el Konstancia tetszését. 1152-ben Konstancia Tripoliszba ment, ahol a nagynénjei, [[Melisenda jeruzsálemi királynő|Melisenda]] és [[Hodierna tripoliszi grófné|Hodierna]] próbálták rábeszélni a házasságra, sikertelenül. Ugyanígy sikertelenül járt [[I. Manuél bizánci császár|Komnénosz Mánuél bizánci császár]] is, aki a megözvegyült sógorát küldte el Konstanciához, ám a meglehetősen koros férfi nem nyerte el a tetszését. Türoszi Vilmos szerint Konstancia döntései mögött Aimery, Antiókhia latin pátriárkája állt, aki nagy befolyásra tett szert a fejedelemségben.
Konstancia választása végül [[1153]]-ban [[Châtillon Rajnald antiochiai fejedelem|Châtillon Rajnaldra]], egy Szíriában letelepedett francia lovagra esett. A jelentős rangkülönbség nem nyerte el mindenkinek a tetszését. A házasságot eleinte titokban tartották, mivel hiányzott III. Balduin hozzájárulása, ám a jeruzsálemi uralkodó végül beleegyezett a frigybe. Rajnald számos konfliktusban és hadjáratban vett részt, 1160-ban, vagy 1161-ben viszont fogságba esett, és csak váltságdíjért cserébe engedték volna el.
Konstancia át akarta venni a fejedelemség kormányzását, ám az antiókhiai nemesek és Aimery pátriárka egy férfira kívánta bízni a feladatot. III. Balduin király a városba sietett és Aimeryt tette meg régensnek. Konstancia a bizánci császárnál, a fejedelemség névleges hűbéruránál tiltakozott a döntés ellen. (Rajmund ugyanis korábban névlegesen elismerte a császár hűbérúri jogát Antiókhia felett, cserébe a katonai támogatásáért). Manuél császár megalkudott Konstanciával, hogy feleségül veszi a lányát, cserébe őt iktatja be régensnek. Balduin tudomásul vette a döntést.
1163-ban Bohemund nagykorú lett, és átvehette a fejedelemség irányítását, ám Konstancia nem kívánta átengedni a hatalmat. Az antiókhiai nemesek Bohemund pártjára álltak, Konstancia viszont [[Kilikia]] bizánci kormányzójához, Konstantinosz Kalamanoszhoz, ([[Borisz trónkövetelő|Borisz]] fiához) fordult segítségért. Az antiókhiaiak azonban az örmény Torosz segítségével távozásra kényszerítették. Nem sokkal később elhunyt, valószínűleg Latakiában.
| |||