„Hamupipőke (mese)” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Cendrillon2.JPG|bélyegkép|300px|Gustave Doré: ''Hamupipőke a bálban'']]

A király kikérdeztette a bál valamennyi résztvevőjét, de Hamupipőkét senki sem ismerte. A leány apját is kikérdezték, de Hamupipőke oly'olyan szép volt, hogy még saját apja sem ismerte fel. A trónörökös nyomozásba kezdett. Az egész királyságot végigjárta és valamennyi leány lábára felpróbálta a palota lépcsőjén felejtetthagyott cipellőt. Hamupipőke mostohatestvérei is megkísérelték felhúzni az aranycipőt, de az oly'olyan kecses és oly' vékony volt, hogy nem ment a lábukra: egyiknek a nagylábujja, másiknak a sarka nem fért bele. Ekkor mindkét nővérnek adott az anyja egy kést és azt mondta, vágják le a cipőbe bele nem férő testrészüket. Miután megtették, először a nagyobb, majd a kisebb lányt készült a herceg a palotába vinni, de amikor a temető mellett mentek el, a galambok figyelmeztették a herceget, hogy véres a cipő, és hogy otthon van még az igazi lány. Ekkor Hamupipőkére került a sor. Tökéletesen ráillett a cipő és a herceg végül feleségül vette. A templomba menet Hamupipőke vállára szállt két galamb, majd mindkét mostohanővér szemeit kivájták. Hamupipőke és a herceg pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak.<ref>{{CitLib |cap=Hamupipőke |tit=Grimm legszebb meséi |url=http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/grimm/html/grimm11.htm |accd=2017-10-19}}</ref>

[[Fájl:Gustave dore cendrillon4.JPG|bélyegkép|250px|jobbra|A jó elnyeri jutalmát: Hamupipőke lábára illik a cipő|alt=]]

Perrault története szerint Hamupipőke egy nemesember egyetlen leánya volt. Édesanyja halála után apja újból megnősült és egy gonosz mostohát hozott a házhoz, majd röviddel ezután meghalt. A mostoha és két gonosz lánya folyton megalázta Hamupipőkét, és a legnehezebb házimunkák elvégzésére kötelezték.

Történt egyszer, hogy háromnapos bált hirdettek, amelyen a királyság ifjú trónörököse menyasszonyt választott magának. A gonosz mostoha azonban nem akarta, hogy a lányainál szebb Hamupipőke magára vonja a herceg figyelmét, ezért a bálok estéin házimunkára kötelezte. Szerencsétlen lánynak a hamuba borult lencseszemeket kellett kiválogatnia. Hamupipőke azonban nagyon szeretett volna elmenni a bálba, ezért az egyik nagynénjéhez fordult, aki boszorkány volt. A boszorkány egy csodálatos ruhát varázsolt Hamupipőkére, majd egy üvegcipőt adott a lábára. Egy tökből varázsolt hintóba ültette és a fal mellett szaladgáló patkányokból csodás paripákat varázsolván útnak indította unokahúgát a bálba. Azonban figyelmeztette, hogy a varázslat csak éjfélig tart, mielőtt az óra elüti a 12-t, el kell szöknie a bálból!.

Hamupipőke volt a legszebb a bálon. OlyOlyan szép volt, hogy mostohatestvérei sem ismertek rá. A herceg azonnal beleszeretett. A bál második napját is együtt töltötték, de Hamupipőke ismét elszökött, mielőtt az óra éjfélt ütött volna. A harmadik napon menekülés közben elhagyta az egyik üvegcipőt, amely a királyfi kezébe került.

A történetnek van magyar változata is, amelynek szintén Hamupipőke a címe. Ebben a változatban Hamupipőke három diót kér a vásárba igyekvő apától, a királyfival pedig nem bálban, hanem misén a templomban találkozik. Ám, mielőtt a pap Áment mondana, elszalad a templomból. Otthon a nővérek eldicsekednek, mit láttak. A lány azt mondja, ő is látta, először a kémény mellől, másodszor a kerítésen, harmadszor pedig az eperfán. A harmadik alkalommal, azonban a királyfi egyik inasa utánaszalad és egy rózsát szúr Hamupipőke házának kapujába. Az apa nem bírja elnézni, hogy a nővérek hogyan bánnak lányával, ezért Hamupipőkét egy öregasszonyoz küldi, aki a falu végén lakik. A herceg végül a lány házához megy, ám ott nem találja a szép lányt. Ekkor elmegy az öregasszonyhoz, akinél ráismer a lányra. Azután pedig boldogan élnek, míg meg nem halnak.

A történet egy ősváltozatát [[Giambattista Basile]] írta le a 17. században [[Pentameron]] című gyűjteményében Hamucicuska (La gatta cenerentola) címen.<ref>[http://www.lato.ro/article.php/Pentameron/1850/ Basile változatának szövege]</ref>