„António Egas Moniz” változatai közötti eltérés

1935-ben részt vett egy londoni neurológiai kongresszuson, ahol az amerikai John Fulton bemutatta, hogy csimpánzok agyának [[homloklebeny]]ének eltávolítása után, azok agresszív viselkedése teljesen megszűnt. Miután visszatért Lisszabonba, Moniz [[Skizofrénia|skizofréniás]] betegeken próbálta ki a technikát, sebészetileg megszakította a kapcsolatot a homloklebeny kérge és az agy többi része között. A gyakran ön- és közveszélyes, erőszakos rohamokkal járó skizofrén állapot kezelésére akkoriban nem létezett megfelelő módszer, lekötözve vagy hideg fürdőben tartották a betegeket, esetleg opiátszármazékokkal folyamatosan szedált állapotban tartották őket. Az 1930-as években kezdtek kísérletezni [[inzulin]]nal előidézett hipoglikémiás kómával vagy [[Elektrosokk-terápia|elektrosokkal]]. Moniz módszere egy viszonylag egyszerű műtéttel megszüntette a rohamokat és a beteg békéssé, könnyen kezelhetővé vált, bár a lobotomizált betegek a műtét után apátiába süllyedtek, teljesen passzívvá és érzelem nélkülivé váltak és ez az állapot élethossziglan tartott. Ennek ellenére, miután Moniz 1936-ban közzétette 20 beteggel elért tapasztalatait, a módszer nagy népszerűségre tette szert. Az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] 1946-ban 100, 1949-ben viszont már 5000 lobotómiát végeztek és a technikát világszerte összesen mintegy 100 000 emberen alkalmazták. Az 50-es években egy hiba folytán Dr. Egas Moniz gyakorlatilag a műtőasztalon gyilkolta meg egyik páciensét. A műtét során a szem feletti résen keresztűl nyúlt fel a páciens homloklebenyéhez, viszont nagyott hibázott: a műtőeszközzel megnyomta az agyat. A műtét érzéstelenítők nélkül folyt, így a páciens ordítozva szörnyű fájdalmakban hunyt el olyan fél percen belül. Így nem sokkal ezután be lett tiltva az ilyen műtéti eljárás világszerte. Majd bejöttek az antipszichotikus gyógyszerek (mint a [[klórpromazin]]t) és nem volt többé akadály a skizofréniás betegek kezelése.