„Schmidt Éva” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Munkássága: tördel |
|||
47. sor:
Schmidt Éva ''publikációi''t a pontosság, az adatok maximális tisztelete, biztos elméleti tudás jellemzi, s mondatainak hátterében ott van a gyakorlati tapasztalatok tengere, mellyel az egész szakmában egyedül ő rendelkezett. Nyomtatásban megjelent közleményei alapján szerteágazó munkásságában az alábbi néhány témakört lehet megragadni. Kandidátusi disszertációjának az obi-ugor [[medvekultusz]] volt a témája. Vizsgálatát a teljes obi-ugor folklór alapján végezte el, tehát a nyomtatott forrásokon kívül a kéziratos forrásokat, pl. [[Valerij Nyikolajevics Csernyecov|Csernyecov]] hagyatékát is feldolgozta, s természetesen saját gyűjtésére is támaszkodhatott. Sikerült kimutatnia, hogy a medvetisztelet, mely az obi-ugor gondolkodás meghatározó eleme mind a profán, mind a szakrális szférában, időben és térben mennyire változóan nyilvánul meg – minden folyóvölgyben más és más jellemzői vannak. Eredményeiről tanulmányokban és kongresszusi előadásokon számolt be (Specimina Sibirica 1 (1988): 159–186.; Ethnologica Uralica I. Budapest–Helsinki, 1989. 187–232.; Ethn. 101 (1990): 149–193.; CIFU–7/4:12–17.)[1].
Pályája kezdetétől érdeklődött a folklór műfaji, metrikai kérdései iránt. Többször írt műfajbesorolási problémákról (AEH 28 (1979): 51–74.; a finnugristák 17. összorosz konferenciájának téziskötete, Usztyinov 1987), valamint alapos tanulmányban elemezte az obi-ugor folklórban a 20. században tapasztalható tendenciákat (Studia Fennica 26. Helsinki, 1981. 147–173.). Gyűjtőként is hozzájárult a folklór műfajok terén uralkodó tévedések tisztázásához. A nyolcvanas évek elején, amikor a szovjet akadémia aspiránsaként sikerült terepre mennie, szenzációs tudományos eredménnyel tért haza: több tucat osztják egyéni éneket (régebbi terminussal sorséneket) gyűjtött. Ez a műfaj ugyanis addig csak vogul nyelvterületen volt kellőképpen dokumentálva, az osztjákok között alig néhányat jegyeztek föl. Schmidt Éva igazolta a műfaj meglétét.
Folklorisztikai munkásságában a legjelentősebb eredményeket a metrika kutatásának terén érte el. A metrika, a stílus és a zene összefüggéseit vázolta fel [[sziktivkar]]i [[Nemzetközi Finnugor Kongresszus]]on tartott előadásában (CIFU–6, Budapest, 1985. 231–237), s ezt, valamint [[Wolfgang Steinitz]] és [[Robert Austerlitz]] kutatásait továbbfejlesztve dolgozta ki saját elméletét, elődeinél jóval bőségesebb, megbízhatóbb anyagon. Már az Austerlitz-emlékkönyvben megjelent tanulmánya sejtette, hogy korszakos felfedezésekkel állunk szemben (NyK 91 (1990): 181–194.). A témát még bővebben taglalta az Isztorija i kul'tura hantov című gyűjteményes kötetben (Tomszk, 1995: 121–152). Mint mindenből, verstani kutatásaiból is az derül ki, hogy a jelenségeket komplex módon, összefüggéseikben vizsgálva érhetünk el eredményeket. A szöveg nem választható el a zenétől, s az obi-ugor énekről úgy alkothatunk képet, ha együttesen vizsgáljuk a zenei és a szöveghangsúlyt, valamint a műfaj által meghatározott ritmust. Az orosz nyelvű tanulmánynak gyakorlati haszna is volt: a kortárs hanti költőnemzedék ebből tudta meg, hogy milyen szabályok szerint kell verset írni.
| |||