Főmenü megnyitása

Módosítások

1967-ben az amerikai hírszerzés legnagyobb meglepetésére egy nagyméretű szovjet vadászgép fejlesztéséről szerzett tudomást. Akkor még nem tudták, hogy a [[MiG–25]]-öt<ref name="Davies_p9-11">Davies 2002, pp. 9–11.</ref> nagysebességű elfogóvadásznak tervezték, nem pedig légifölény kivívására képes vadászgépnek.<ref name="Bowman">Bowman 1980, p. 193.</ref> A MiG–25 hatalmas [[függőleges vezérsík]]jai alapján kiemelkedő manőverezési képességű gépet feltételeztek, és az amerikai légierő attól tartott, hogy teljesítményében a MiG–25 bármelyik amerikai gépet felülmúlja. A szovjet gép nagyméretű vezérsíkjaira azonban a nagy magasságú, nagy sebességű repülés során fellépő irányítási nehézségek miatt volt szükség.
 
Az [[F–4 Phantom II]] volt az amerikai légierő és a haditengerészet egyetlen olyan vadászgépe, amelynek elegendő tolóereje, hatósugara és irányíthatósága volt vizuális célazonosítást követően felvenni a harcot a szovjet gyártású vadászgépekkel.<ref name="Davies_p9-11"/> A Phantom harcbalépését csakis vizuális célazonosítás után engedélyezték, ezért nem tudtak aaz tervezéseredeti tervezési elvek szerinti, látóhatáron túli távolságokból támadni. A [[vietnámi háború]]ban tapasztaltak során a közép-hatótávolságú [[AIM–7 Sparrow]] és -kisebb mértékben ugyan-, de a rövid hatótávolságú [[AIM–9 Sidewinder]] is pontatlannak bizonyolt azoknál a légi közelharcoknál, amelyekbe a Phantom a vizuális azonosítás után került. Az ilyen rövid távolságoknál gépágyúval lehetett hatékonyan harcolni,<ref name="Davies_p7-9">Davies 2002, 7–9. oldal</ref> ám a kezdetekkor aaz PhantomotF–4-eseket ilyennel nem szerelték fel. A [[vietnám]]i bevetések eredményeként azonban erre szükség lett, ezért először a szárnyfelek, vagy a törzs alá felfüggesztett, külső gépágyúvalgépágyúkonténerrel működtek, majd az F–4E-t már beépített, fedélzeti [[M61 Vulcan]] belső gépágyúval szerelték fel.
 
=== Az F–X program ===
14 767

szerkesztés