Wikipédia

„F–15 Eagle” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→‎A kezdetek: kis jav.
Címke: HTML-sortörés
48. sor:
=== Az F–X program ===
[[Fájl:F-15 Eagle Cockpit.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Egy F–15A pilótafülkéje]]
Nyilvánvaló szükség volt tehát egy, a Phantom közelharci hiányosságaival nem rendelkező, hosszúnagy hatótávolságú, légifölényt kivívni képes vadászgépre. Az amerikai légierő nem szállt be a haditengerészet VFX programjába, amely az [[F–14 Tomcat]]-hez vezetett, hanem saját légifölény-vadászgép–programot indított Fighter Experimental (F–X) néven.<ref name="eden">Eden and Moeng 2002, 944 oldal.</ref> A kiírás egy maximum 18 100&nbsp;kg felszállótömegű, együléses vadászgépet keresett, 2,5 Mach legnagyobb sebességgel és bevetési tömegnél közel 1:1 tolóerő-súly aránnyal.<ref name="Jenkins_p10">Jenkins 1998, 10. oldal</ref> A pályázatra négy cég nyújtott be ajánlatot, ebből a légierő a [[General Dynamics]]ot-et kizárta, a maradék három cégetvállalatot pedig 1968. decemberében megbízta a definíciós fázis végrehajtásával. A [[Fairchild Republic]], a [[North American]] és a [[McDonnell Douglas]] 1969. júniusában leadta a műszaki dokumentációtdokumentációkat, amelybőlamelyek közül a légierő 1969. december 23-án a McDonnell Douglas pályázatát választotta ki.<ref name="Jenkins_p9-11">Jenkins 1998, 9–11. oldal</ref> A nyertes tervezet az F–14-esre hasonlító két farokszárnyas gép volt, de nyilazható szárnyak nélkül. AzNyilvánvalóvá vált, hogy az F–4-et leváltó géptípus nem lennelesz annál se könnyebb, se kisebb.
 
Az Eagle első szériájának együléses változatát '''F–15A''', a kétülésest pedig '''F–15B''' jellel látták el. A gépeket az új [[Pratt & Whitney F100]] hajtómű több, mint 1:1 bevetéstömeg-tolóerő aránnyal látta el. Az először betervezett 24&nbsp;mm-es Ford-Philco [[GAU–7]] gépágyú fejlesztési problémái miatt végül a jól bevált M61 Vulcant építették az F–15-be is. A Phantomhoz hasonlóan az Eagle is négy Sparrow rakétát hordozott a törzs alatt. A széles szárny hatékony felhajtóerőt biztosított.
 
[[Fájl:F-15A first prototype 2.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A 71-0280 sorozatszámú McDonnell Douglas F–15A első repülése]]
 
Az F–15A először 1972. júliusában szállt fel, majd a kétüléses, eredetileg kiképzőgépnek és ezért rövid ideig TF–15A-ként kodifikált F–15B 1973. júliusában követte.<ref name="Spick">Spick 2000, 130–131. oldal</ref> A [[look down / shoot down radar]]jával a gép képes volt az alacsonyan repülő célokat megkülönböztetni a felszíni radarvisszaverődések zajától. Az F–15-ben fedélzeti számítógép tehermentesítette a pilóta munkáját, ezért nem volt szükség egy külön radarkezelőre, mint az Phantomban. A fülketető kiképzésében is eltért az F–4-től és az F–14-től, ugyanis egyetlenegy darabból készült, és tiszta kilátást biztosított előre. Az Air Force bejelentése szerint az [[F–86 Sabre]] óta az F–15 az első légifölény vadászgépe.<ref>"Return of the Air Superiority Fighter" - RAND Corporation beszámoló.</ref>▼
<!--A várhatóan magas fejlesztési költségek és a rövid határidők miatt nem rendeltek prototípusokat, az első tíz repülőgép gyakorlatilag a rajzasztal mellől épült meg. Ezek voltak a ''Category I'' jelű „fejlesztési” repülőgépek (full-scale develpoment, FSD), melyek közül a 71-0280-as sorozatszámú volt az első, kigurulási ünnepsége 1972. június 26-án zajlott le. Szétszerelését követően egy C–5A Galaxy elszállította az Edwards AFB-re, ahol július 27-én elvégezte első felszállását Irving Burrows tesztpilóta vezetésével. Mind a 10 darab együléses Cat I-esnek (71-0280 – 71-0289) megvoltak a saját tesztprogramjai, további két kétüléses is készült (71-0290, 71-0291; összesen 12 darab ''Cat I'' gép épült). A ''Cat I''-eket újabb 8 darab együléses ''Cat II'' követte (72-0113 – 72-0120), melyek repülési teszteket hajtottak végre. A ''Cat III''-as gépeket a hadrendbe állítás előtti csapatpróbáknak vetették alá. Összesen 384 darab ''A'' változat épült meg a 18 darab FSD-vel együtt (20 darab FSD gép épült, melyből 18 volt együléses).<ref>[http://www.joebaugher.com/usaf_fighters/f15_6.html]</ref><br />-->
 
▲Az F–15A először 1972. júliusában szállt fel, majd a kétüléses, eredetileg kiképzőgépnek és ezért rövid ideig TF–15A-ként kodifikált F–15B 1973. júliusában követte.<ref name="Spick">Spick 2000, 130–131. oldal</ref> A [[look down / shoot down radar]]jával a gép képes volt az alacsonyan repülő célokat megkülönböztetni a felszíni radarvisszaverődések zajától. Az F–15-ben fedélzeti számítógép tehermentesítette a pilóta munkáját, ezért nem volt szükség egy külön radarkezelőre, mint az Phantomban. A fülketető kiképzésében is eltért az F–4-től és az F–14-től, ugyanis egyetlenegy darabból készült, és tiszta kilátást biztosított előre. Az Air Force bejelentése szerint az [[F–86 Sabre]] óta az F–15 az első légifölény vadászgépe.<ref>"Return of the Air Superiority Fighter" - RAND Corporation beszámoló.</ref>
 
Az F–15E Strike Eagle kifejlesztésével lecserélhetővé vált az [[F–111]]. A légierőn belüli "vadászgép-lobbi" szerint azonban az F–15 túl nagy volt ahhoz, hogy légi közelharcban hatékony legyen és túl sokba került ahhoz, hogy az összes F–4-et és [[A–7 Corsair II]]-t leválthassa. Ez végül a Lightweight Fighter programhoz vezetett, amelyből kialakult az F–16 Fighting Falcon és az F/A–18 Hornet.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/F–15_Eagle”