„Stern–Gerlach-kísérlet” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a link jav. |
a link, link jav. |
||
15. sor:
A c1 és c2 komplex számok. A (|c1|2 and |c2|2) abszolút értékeinek négyzete határozza meg azt a valószínűséget, amely a állapot két lehetséges állapota közül az egyik j. Az állandókat normalizálni kell azért, hogy a valószínűség számolásnál az egyik érték egység legyen. Ez az információ nem elégséges a c1 és c2 értékeinek a meghatározásához, mivel ezek valójában komplex számok. Ezért a mérés csupán az állandók abszolút értékeire ad információt. Szekvenciális kísérletek Ha összekapcsolunk több Stern–Gerlach készüléket, akkor világosan látható, hogy ezek nem úgy működnek, mint egy egyszerű szelektor, hanem megváltoztatják a megfigyelt állapotokat (mint a fény polarizációnál) a kvantummechanika törvénye szerint.
== Történet ==
[[Kép:SternGerlach2.jpg|bélyegkép|A frankfurti intézetnél elhelyezett emléktábla a kísérlet emlékére]]
A Stern–Gerlach kísérletet [[Otto Stern]] és [[Walther Gerlach]] végezték el 1922-ben [[Frankfurt am Main|Frankfurtban]]
1927-ben T. E. Phipps és J. B. Taylor megismételte a kísérletet hidrogén atomokkal és ezzel megcáfolta, hogy a kísérlet csak ezüst atomokra érvényes. (1926-ban a non-relativisztikus [[Schrödinger-egyenlet]] hibásan jósolta meg a hidrogén mágneses impulzusát 0-nak alapállapotban. Ezt korrigálandó [[Wolfgang Pauli|Pauli]] – mintegy érzésre – bevezette a 3 spin mátrixot, amely azóta a nevét viseli, melyet azonban később, 1928-ban [[Paul Dirac|Dirac]], mint saját relativisztikus egyenletének szerves részét mutatott be.)
==Hatások==
|