„Evita Perón” változatai közötti eltérés

[[1951]] [[június]]ában diagnosztizálták – többszöri rosszullétek után –, hogy Evitának [[méhnyakrák]]ja van. Ekkor még műthető lett volna, ő azonban nem akart eltűnni a nyilvánosság elől. Míg kórházban volt, antiperónista csoportok ''„Éljen a rák!”'' feliratokat festettek az épületekre. [[1952]] [[május]]ában még megjelent a közvélemény előtt a [[Casa Rosada]] erkélyén (33 kilóval könnyebben), majd [[július 26.|július 26-án]] meghalt. Az ország népe gyászba borult, testét bebalzsamozták és üvegkoporsóba tették. A koporsót egy bazilika termében helyezték el, ahová három héten keresztül zarándokoltak el a gyászolók, majd a CGT, a perónista szakszervezeti szövetség székházában kapott helyet. Perón 1955-ös bukása után a puccsisták parancsára egy katonai osztag előbb ellopta a koporsót, ezt követően évekig kalandos módon Buenos Aires különböző pontjain rejtegették, majd 1957-ben titokban [[Milánó]]ban temették el, ahonnan az argentin kormány – szintén titokban – 1971-ben exhumáltatta és [[Spanyolország]]ba vitette. Az 1973-ban az újra elnökké lett Perón harmadik felesége, miután 1974-ben alelnökből férje halála révén elnök lett, engedélyt adott rá, hogy a koporsót és a holttestet visszaszállítsák, és végleg Argentínában maradjon. Ideiglenesen az elnöki rezidencia telkén helyezték el, amíg a Perón elnök és Evita maradványainak elhelyezésére tervezett gigantikus mauzóleum, A Haza Oltára elkészül, de ez az 1976-os katonai hatalomátvétel miatt már nem épült fel. A koporsót átadták a Duarte családnak; Buenos Airesben, a Cementerio de la Recoleta temetőben emelt kriptában temették el, ma is itt nyugszik.