„Hiperszonikus áramlás” változatai közötti eltérés

a
* Az amerikai kísérleti [[X–15]] repülőgép már [[1967]]-ben elérte a 6,7 Mach sebességet 100&nbsp;km-es magasságban.<ref>Encyclopedia of Flight, 2002</ref> A harmadik kísérleti repülés több rekordot is felállított, de megsemmisült Michael J. Adams pilótával együtt 1967. november 15-én, ekkor a programot törölték.
* [[1966]]-ban repült először az [[X–23]], ami a légkörbe való visszatérés során manőverezést hajtott végre.
* Az [[1980-as évek]] során a NASA egyfokozatú, hiperszonikus repülő megvalósításán dolgozott, amivel az űrsiklót lehetett volna kiváltani. A javasolt repülőgép (National Aerospace Plane - NASP) normál kifutópályáról szállt volna fel, majd amikor elegendő sebességet ér el, ramjet vagy scramjet hajtómű alkalmazásával legalább Mach 20 hiperszonikus sebességre gyorsul, és eléri az atmoszféra határát. Egy kisebb rakéta adná meg a végső lökést a keringési pálya eléréshez. A terv legvonzóbb része az, hogy az űrhajó az üzemanyag nagy részét nem kell, hogy magával vigye (ti. az oxigént), hanem azt a légkörből veszi magához. A terv a fejlődése során átalakult az [[X-30X–30]] kísérleti jármű tervévé. A projektet az 1990-es évek elején törölték a költségek növekedése miatt, továbbá, mert a honvédség nem támogatta a tervet.
* [[1990]]-ben az [[X–38]] legénysége folytatta az X-23 és X-24 gépekkel megkezdett kísérleteket. Az X–38 a [[Nemzetközi Űrállomás]]ról való mentésre is alkalmas lett volna.
* Az orosz GELA [[robotrepülőgép|cirkálórakétát]] [[1995]]-ben mutatták be.