„Vodka” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 84.224.96.50 (vita) szerkesztéséről Phoney szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
|||
11. sor:
Európa nagy részéhez hasonlóan Lengyelországban és Oroszországban is a 15 század környékén jelentek meg az első gabonapárlatok, ezeknek azonban nem volt további közük a vodkához, és általában nem is vodkának nevezték őket. A korabeli gabonapárlatok országonként igen kevésben különböztek egymástól, és még akkori mércével is igen rossz ízűek voltak.<ref>{{cite book|author=R. J. Forbes|title=Short History of the Art of Distillation|publisher=White Mule Press|year=2009|origyear=Reprint kiadás, eredetije: E. J. Brill, Leiden, 1948.|url=https://books.google.hu/books?id=XeqWOkKYn28C&printsec=frontcover#v=onepage&q&f=false|language=angol|page=231}}</ref>
A vodka elnevezést Oroszországban és Lengyelországban is a 16-17. század óta használják, ám koronként eltérő, gyakran tág értelemben. Legkorábbi jelentése az [[aqua vitae]]-nak felelt meg, és ennek azonos jelentésű orosz megfelelője, a ''zsivaja voda'' (живая вода<ref>[[:ru:Живая вода]] az orosz Wikipédián.</ref>) lehetett a vodka szó eredete is. A régi orosz gabonapárlatokat ehelyett gyakran ''hlebnoje vino'' (хлебное вино, tükörfordításban „kenyérbor”, azaz gabonapárlat), illetve ''polugar'' (полугар, 37,5% alkoholtartalmú szesz) néven ismerték. A 37,5%-os erősség a merülőfokolók elterjedése előtt használt fokolási módszerből ered: a mintát felhevítették és meggyújtották, majd a láng kialvása után megmérték az űrtartalmát: ha ekkor pontosan a minta fele hiányzott, akkor volt a szesz ''polugar''. A ''polugar''t később 40 fokra kerekítették, hogy a vásárló az esetleges mérési pontatlanságok és párolgási veszteség után is legalább 37,5%-os alkoholt kapjon.
A 19. század során világszerte terjedőben voltak a szeszfinomító oszlopok, illetve a szesz faszenes tisztítása is, így nehéz megállapítani, hogy valójában mikor és melyik országban készülhetett először mai értelemben vett vodka. A technológia egyik legfontosabb úttörője [[Aeneas Coffey]] volt, akinek újfajta gabonaszesz-finomítója már az 1830-as években sikert aratott Angliában. Ez a rendszer akkori mércével nagy tisztaságú olcsó szeszt tudott előállítani a ginfőzők számára, és később továbbfejlesztett változatai is megjelentek. A ma előállított vodkák egy része is Coffey-rendszerű finomítóval készül.<ref>{{cite book|editor=Inge Russell|others=Graham Stewart|title=Whisky: Technology, Production and Marketing|publisher=Academic Press|year=2003|url=https://books.google.hu/books?id=9P3lGgNahvgC&printsec=frontcover#v=onepage&q&f=false}}</ref>
A vodka az 1895-ös orosz állami vodkamonopólium kapcsán lett az a konkrét szeszesital-fajta, amit ma értünk alatta. A monopólium fontos előzménye volt, hogy a késő 19. század orvosi felfogása az össznépi [[alkoholizmus]] katasztrofális következményeiért gyakran nem a mértéktelen alkoholfogyasztást, hanem az égetett szeszek egyéb összetevőit tette felelőssé, főleg a [[kozmaolaj]]okat, vagy ritkábban a növényi összetevőket (mint az [[abszintizmus]] elméletében).<ref>{{cite web|url=http://epa.oszk.hu/02100/02181/00269/pdf/EPA02181_Termeszettudomanyi_kozlony_1892_029-032.pdf|title=A pálinka pusztítása. Természettudományi közlöny 24. kötet 269. füzet (1892. január)|publisher=Magyar Elektronikus Könyvtár| accessdate=2018-04-02}}</ref> <ref name=poisons>{{cite web|url=http://www.wormwoodsociety.org/history-articles/poisons-of-french-liqueurs|title=Poisons of French Liqueurs|publisher=The Wormwood Society|accessdate=2018-04-01}}</ref> Oroszországban ezt a felfogást tovább erősítették a szeszkereskedők botrányos hamisítási módszerei is. Sok helyütt általános gyakorlat volt, hogy az eleve rossz minőségű gabonapárlatot adózás után felvizezték, és a 40 fokos szesz erősségét csípős vegyszerek hozzáadásával utánozták. Szintén jellemző volt, hogy a kocsmárosok (az akár még le sem aratott) gabonára, illetve a legkülönfélébb ingóságokra is adtak záloghitelt, így az 1880-as években több, mint kétmillió orosz földművessel történt meg, hogy mindenét elitta.
[[III. Sándor orosz cár]] 1885-ben, látva az orosz jövedéki rendszer működésképtelenségét, állami monopólium felállítását kezdeményezte, erre azonban csak kilenc évvel később, [[Szergej Juljevics Vitte|Szergej Vitte]] pénzügyminisztersége alatt került sor. Az ekkor felállított bizottság úgy ítélte meg, hogy – a gazdasági és társadalmi realitásokat, valamint az uralkodó orvosi felfogást figyelembe véve – a nép ideális mindennapi szeszesitala az ellenőrzött tisztaságú finomszesz, a korábban megszokott 40% alkoholtartalomra hígítva. A termények lepárlása továbbra is magánkézben történt, az alszeszt azonban az államnak kellett eladni, az pedig saját, illetve szerződéses szeszfinomítókban gyártott belőle vodkát. A szesz tisztaságát e célra felállított laboratóriumokban ellenőrizték, azok munkáját pedig két központi labor felügyelte, egy [[Szentpétervár]]ott, egy [[Moszkva|Moszkvában]]. A monopóliumot valamennyi antialkoholista tevékenység is jellemezte, de nem volt elsődleges cél a szeszfogyasztás visszaszorítása. A rendszer nem érintette az egyéb szeszesital-fajták, például [[borpárlat]]ok és [[likőr]]ök előállítását, illetve a [[whisky]] és más import italok kereskedelmét sem. Működése alatt lassan, kísérleti jelleggel vezették be egyre nagyobb területen, de a monopólium még az 1913-as megszűnésekor sem terjedt ki az egész birodalomra. <ref>{{cite book|url=https://archive.org/details/russianvodkamono00sherrich|title=The Russian vodka monopoly|author= Sherwell, Arthur|date=1915|publisher= London, Pub. for the Temperance league by P.S. King & son, ltd}}</ref>
| |||