„Gleccser” változatai közötti eltérés

19 bájt hozzáadva ,  2 évvel ezelőtt
a
kékít
a (ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján)
a (kékít)
[[Fájl:Inlandeis Russels Gletscher.JPG|250px|thumb|right|A Russels-gleccser Grönlandon]]
 
Az [[Alpok]]ban mind a két típus létezik. A gleccserek száma az Alpokban körülbelül 2000, ezek közül elsőrendű gleccser mintegy 200. A nagyobb alpesi gleccserek mind hosszabbak egy [[mérföld]]nél. Az Alpokban (különösen a Közép-Alpokban) a gleccserek főtömegei a [[Mont Blanc]], a [[Monte Rosa]], a [[Finsteraarhorn]] és az [[ÖtzthalÖtz-völgy]] hegycsoportjai körül alakulnak ki. A gleccserek szélessége változó, a völgyek szélességéhez, szűküléséhez idomul. Számos gleccser az Alpokban több mint 1 km széles. Az a terület, amely hóval, firnnel táplálja a gleccsert, sokszor hatalmas. A nagyobb gleccsereké több mint 5 km², de vannak olyanok, amelyeknek a gyűjtőterülete 40 km². Az Alpokban vagy 350 km² terület van gleccserektől borítva, vagyis eljegesedve. A gleccserek vastagsága becslések szerint mintegy 400-500 méter, mások az átlagos vastagságot 250 méterre becsülik. Európában az Alpokon kívül még a Pireneusokban meg Norvégiában vannak gleccserek. A Pireneusok gleccserei az Alpokéhoz képest lényegesen kisebbek, a legnagyobbak a [[Garonne]] völgye és aaz Val d'Ossoue-völgy között vannak. A skandináv gleccserek sem közelítik meg az Alpokéit, a legnagyobb a [[Lodal-gleccser]]. [[Izland]]on, a [[Spitzbergák]]on és [[Észak-Amerika]] sarkvidéki szigetein szintén vannak nagyobb kiterjedésű jégmezők és gleccserek is. [[Grönland]] területének 90%-át egyetlen hatalmas jégtakaró borítja, amelyről több nagyobb völgyi gleccser indul a tenger felé. A legnagyobb közöttük a [[Humboldt-gleccser]], mely ott, ahol a tengert eléri, 100 km széles és több mint 200 méter vastag.
 
Régen, a [[Würm-glaciális]]ban sokkal nagyobb terjedelműek voltak Európában a gleccserek, mint ma. Az Alpok gleccserei délen egészen a [[Pó]] völgyéig, északon egészen a [[Duna]] völgyéig terjedtek. [[Skandinávia]] jégárai pedig a [[Germán-alföld|Német-lengyel-síkság]]ig nyúltak le. Skandinávia és [[Brit-szigetek]], valamint a Német-lengyel-síkság felülete körülbelül olyan lehetett, mint a mai Grönlandé. A gleccserek az elmúlt {{szám|10000}} évben folyamatosan húzódnak vissza, kivéve a [[kis jégkorszak]] idejét, amikor újra növekedésnek indultak. Ma a gleccserek nagy részénél jól megfigyelhető a kis jégkorszak végére, általában a 19. század első felére kialakult [[moréna|végmoréna]], amihez képest a gleccserek azóta megint jelentős mértékben visszahúzódtak. [[Ázsia|Ázsiában]] a Kaukázus, a Mustagh, Küenlün, Tiensan, Jünling, Karokorum és Himalája hegységeken vannak gleccserek. [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]] csak a legmagasabb csúcsokon, valamint az [[Andok]] déli végein, Észak-Amerikában a Sierra Nevadán és a [[Cascade-hegység]]ben, [[Új-Zéland]]on a déli sziget hegységein fordulnak elő.
 
== A gleccser mozgása ==
[[Fájl:SantaCruz-Spegazzini-CaidaAnimation.gif|250px|thumbbélyegkép|rightjobbra|A Spegazzini-gleccser Argentínában, egy jégtömb leszakadása a gleccservégről]]
 
A gleccserek folytonos mozgásban vannak, mozgásuk vagy 8-10 milliószor lassúbb, mint ugyanolyan tömegű [[víz]]é. Évenként 60-120 méternyi utat tesznek meg lefelé. A gleccser mozgásának sebessége a tömegétől és hajlásának mértékétől függ. A jég tömege hegyvidéki lejtőkön helyezkedik el, ahonnan lecsúszik. A csúszáson kívül még elasztikus, képlékeny mozgása is van, mivel a jég nem egyetlen összefagyott tömb, hanem hóból összepréselődő anyag. A gleccser felülete csak olyan helyeken sima és összefüggő, ahol a hajlása egyenletes és viszonylag meredek, ahol azonban az esése kisebb, ott akadályokkal kell megküzdenie, és bármennyire képlékeny is a gleccser jégtömege, összetöredezik, széles haránthasadékok keletkeznek. Azokon a helyeken, ahol a szélessége megnagyobbodik, hosszirányú hasadékok keletkeznek, a gleccservég felé pedig oldalhasadékok.
 
== A gleccser romboló hatása ==
[[Fájl:Nigardsbreen-Norway-glacier-hiking.jpg|250px|thumbbélyegkép|rightjobbra|A Nigardsbreen-gleccser Norvégiában]]
 
A jégár felületére a szomszédos lejtők omló szikláiból nagy mennyiségű kőtuskó, kőporladék kerül, amelyek a jégár mozgásával hosszú sorban hatalmas sáncokká, úgynevezett morénákká, halmozódnak. A felhalmozódott kőtömegek helyzete szerint szokás a morénákat megkülönböztetni. Amikor a kőtörmelékek a gleccser hosszával párhuzamosan a gleccser szélén, vagy a mellette levő hegylejtőn fekszenek, oldalmorénákról beszélünk. Ezek nem egyebek, mint azon törmelékek összessége, melyek a gleccser hegyoldalairól hullottak alá. A gleccser végén levő hatalmas kőtörmelékek, melyek abból az anyagból halmozódtak fel, melyeket a gleccser hátán hurcolt és olvadáskor tömegekben lerakott, végmorénák vagy homlokmorénák. A gleccser közepén a gleccser hosszával párhuzamosan haladó kőhalmazokat középmorénáknak vagy guffer-vonalaknak nevezzük. Ezek két völgy gleccserének egyesüléséből, illetőleg a két összekerült gleccser oldalmorénáinak egybehalmozódásából keletkeztek.