„Portugália” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Portugália 20. századi történelmének kiegészítése. |
→A 20. században: További kiegészítések. |
||
199. sor:
[[1926]]-ban katonai [[puccs]] döntötte meg a demokratikus kormányt.
A katonai [[diktatúra|diktatúrá]]<nowiki/>t (''Ditadura Militar'') 1932-ben António de Oliveira [[António de Oliveira Salazar|Salazar]] addigi pénzügyminiszter egyeduralmi rendszere váltotta fel. Salazar hivatalosan miniszterelnök volt - 36 éven át folyamatosan - és az általa létrehozott új rendszer, az úgynevezett "új állam" (''Estado Novo'') a korabeli olasz fasiszta államhoz gazdaságilag és politikailag sokban hasonlító korporációs rendszer volt. (Azonban Olaszországtól eltérően, Portugália semleges maradt a II. Világháborúban.) 1968-ban Salazar egy otthoni balesetben súlyos fejsérülést szenvedett, kómába esett és 1970-ben meghalt. Rendszere a balesete után még mintegy 6 évig tartott ki.
1968-74. között Marcello Caetano volt Portugália miniszterelnöke és megpróbálta fenntartani Salazar rendszerét - korabeli megfogalmazás szerint: "a stílus más, a lényeg változatlan".▼
Az [[1974]]. április 25-i vértelen [[szegfűs forradalom]] (''Revolução dos Cravos'') véget vetett az ''Estado Novo''-nak és egy 7 tagú katonai junta, a Nemzeti Megmentés Tanácsa (''Junta de Salvação Nacional'') került hatalomra, António de Spínola tábornok vezetésével. (Marcello Caetano-t 1974. május 20-án Brazíliába száműzték és Rio de Janeiróban halt meg 74 éves korában, 1980-ban.) ▼
▲1968 -
Az új portugál kormány [[1974]]–[[1975|75]]-ben lemondott gyarmatairól, melyet [[Portugál gyarmati háború|tizenhárom éven át tartó gerillaháborúban]] igyekezett fenntartani, és függetlenséget adott nekik.▼
▲Az [[1974]]. április 25-i vértelen [[szegfűs forradalom]] (''Revolução dos Cravos'') véget vetett az ''Estado Novo''-nak és egy 7 tagú katonai junta, a Nemzeti Megmentés Tanácsa (''Junta de Salvação Nacional'') került hatalomra, António de Spínola tábornok vezetésével.
[[1986]]-ban lett Spanyolországgal együtt az [[Európai Közösségek]], majd az [[Európai Unió]] tagja.▼
1974. május 15-én lemondott az addig köztársasági elnök, Américo Tomás és António de Spinola lett az új elnök. Marcello Caetano-t május 20-án Brazíliába száműzték (Rio de Janeiróban halt meg 74 éves korában, 1980-ban). A forradalom után 5 hónappal, 1974. szeptember 28-án de Spínola államcsínyt kísérelt meg, ami sikertelen volt és szeptember 30-án minden tisztségéről kénytelen volt lemondani.
▲1974. szeptember 30-án Francisco da Costa Gomes tábornok lett az új köztársasági elnök és a Nemzeti Megmentés Tanácsának új vezetője. 1975. március 11-én újabb jobboldali puccskísérletre került sor (melyben de Spínola ismét részt vett), de ezt a kísérletet is sikerült leverni. Az új portugál kormány [[1974]]–[[1975|75]]-ben lemondott gyarmatairól, melyet [[Portugál gyarmati háború|tizenhárom éven át tartó gerillaháborúban]] igyekezett fenntartani, és függetlenséget adott nekik.
1976-ban szabad választásokra került sor és António Ramalho Eanes tábornok lett az új köztársasági elnök, akit 1981-ben újraválasztottak. A politikai helyzet normalizálódását jelezte, hogy egy alkotmánymódosítás során 1982-ben megszüntették a katonai junta intézményét (amit 1976 óta Forradalmi Tanácsnak, ''Conselho da Revolução''-nak hívtak) és az államigazgatás teljes mértékben civil irányításúvá vált.
1986-ban egy civil politikust, Mário Soares-t, a portugál szocialista párt (''Partido Socialista'') főtitkárát választották meg köztársasági elnöknek, akit 1991-ben 5 évre újraválasztottak.
▲[[1986]]-ban
<big>'''A 21. században'''</big>
| |||