„Középkori meleg időszak” változatai közötti eltérés

[[Fájl:2000_Year_Temperature_Comparison.png|bélyegkép|275x275px|Az északi félteke hőmérséklet változásai a kutatások és források alapján az elmúlt 2000 évben]]

A '''középkori meleg időszak''', melyet középkori éghajlatváltozásnak, középkori éghajlati eltérésnek vagy középkori éghajlati rendellenességnek is neveznek, az [[Észak-atlanti térség]]ben nagyjából i.sz. 950-1250 között<ref name="bradley(2003)" /> egy melegebb [[éghajlat]]i időszak volt az ezt megelőző és követő időszakhoz képest. Ugyanebben az időszakban más földrajzi területeken is melegebb volt, mint például [[Kína|Kínában]]<ref name="jones_mann(2004)" />; egyéb térségekben<ref name="keigwin(1996)" /><ref name="IPCC_Tar_2.3.3" /> viszont hidegebb, többek között a trópusi [[Csendes-óceán|csendes-óceáni]] részen; a [[Globális felmelegedés|felmelegedés]] nem világméretű.<ref name="bradley(2003d)" /> Az akkori átlaghőmérsékletek meghaladták a [[római-kori meleg időszakot]] és hasonlítanak a 20. század elején kezdődött jelenlegi felmelegedéshez. A középkori meleg időszak létrejöttének lehetséges okai közé a megnövekedett [[naptevékenység]]et, a csökkent [[vulkán]]i tevékenységet és az [[óceáni keringés]] megváltozását<ref name="ladurie(1971)" /> sorolják. A mezőgazdasági termelésnek kedveztek az enyhe telek és a meleg nyarak, a meghosszabbodott [[tenyészidőszak]] jobb minőségű és nagyobb terméseket hozott, ezért a népesség jelentősen növekedett, átalakult a [[településszerkezet]]. Néhányan középkori éghajlati eltérésnek nevezik a korszakot, mivel ez a kifejezés jobban hangsúlyozza, hogy a hőmérsékleten kívül más [[éghajlati hatások]] is fontosak.<ref name="stine(1994)" /><ref name="global lia mwp" />