„Királyi Magyarország” változatai közötti eltérés

A mohácsi csatavesztés, majd Buda, Székesfehérvár és Esztergom török kézre kerülése korántsem jelentette Magyarország végét: az ország közvéleménye a török uralmat ideiglenesnek tartotta, a hódoltságot a Magyar Királyság elidegeníthetetlen részének tekintette,<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/K/katolikusok%20a%20t%C3%B6r%C3%B6k%20h%C3%B3dolts%C3%A1gban.html Katolikusok a török hódoltságban]</ref> ezt az állapotot fejezték ki a kora újkorban készült térképek is. A török kézen lévő alföldi és dunántúli területek nemessége a királyi Magyarországon mindvégig megtartotta vármegyei közgyűléseit. Ráadásul a magyar nemesség a végvári katonaság segítségével a török által elfoglalt országrészen továbbra is bíráskodott és behajtotta a birtokosoknak, illetve a magyar államnak járó az adókat („kettős hódoltság”, ''condominium'').
 
Politikai és államjogi értelemben a királyi Magyarország a Magyar Királyság közvetlen folytatója volt: Buda eleste ([[1541]]) után Pozsonyban[[Pozsony]]ban tartották a [[rendi országgyűléseketországgyűlés]]eket. Pozsonyban tartózkodott a [[nádor]], az [[országbíró]], itt helyezkedtek el a királyság központi hivatalai, mint a KirályiMagyar TanácsKancellária és a Magyar Kamara. A királyi Magyarország tovább örökítette a magyar államiságot és a rendiséget, de a nemzetközi politikától függött, hogy mi mindent tud ebből megőrizni.
 
== A királyi Magyarország nemzetközi státusza ==
10 915

szerkesztés