„Királyi Magyarország” változatai közötti eltérés

Mivel a [[16. század]] végére [[Magyarország]] lakosságának kb. 90%-a a [[Kálvinizmus|protestáns]] hit mellett döntött, a [[Római katolikus egyház|katolikus]] [[klérus]] – hatalmi eszközöket is igénybe véve – ellenakciót indított. Az ellenreformáció korszaka Rudolf trónra lépésével kezdődött. A tizenöt éves háború során Rudolf [[főkegyúri jog]]ával élve nem egytöbb esetben katolikusoknak adta a protestánsok templomait. Kassán [[Barbian Belgiojoso]] ágyúkat hozatott a főtérre, hogy kényszerítse a városi tanácsot aaz lutheránusokevangélikusok kezén lévő [[Szent Erzsébet-dóm|Szent Erzsébet székesegyház]] átadására. 1604. tavaszán Rudolf a pozsonyi országgyűlés végzéseihez utólagosan egy XXII. pontot (hamis artikulus) is hozzáíratott, amely megerősítette a korábbi protestánsellenes törvényeket és megtiltotta, hogy az országgyűléseken ezentúl vallási kérdéseket tárgyaljanak.

A Habsburg Birodalomban a reformáció előretörése a 16. század végén–17. század elején jelentősen megtorpant. Nem ok nélkül, ugyanis a jezsuita propaganda a morvatörök–protestáns és osztrák területeket ért törökdúlásraérdekszövetségre hivatkozhatott.<ref>Őze Sándor: [http://www.uni-miskolc.hu/~philos/2008_tom_XIII_2/205.pdf Kétséges kétségek? Magyar romantika és Bocskai István? Válasz Pálffy Géza írására.] In: ''Tanulmányok Bocskai Istvánról.'' Miskolc, Miskolci Egyetem, 2008. 215. o.</ref> Nagy sikereket ért el az ellenreformáció [[Németország]] déli részén, különösen [[Bajorország]]ban és az [[Ausztria tartományai|osztrák tartományok]]ban, ahol [[II. Ferdinánd magyar király|II. Ferdinánd]] [[1598]] és [[1629]] között erőszakkal és fegyverekkel csaknem teljesen visszaszorította a protestantizmust.