„Királyi Magyarország” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
jav. |
tömörítés |
||
7. sor:
Miután az [[1526]]-os [[mohácsi csata|mohácsi csatában]] elesett a [[Magyarország uralkodóinak listája|király]], [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]], és lényegében megsemmisült a magyar mezei hadsereg, ezzel az ország területén megszűnt a központi irányítás. Ebben a helyzetben ketten is felléptek a királyi cím megszerzése érdekében: [[I. János magyar király|Szapolyai János]] [[erdélyi vajda]] és [[I. Ferdinánd magyar király|Habsburg Ferdinánd]] osztrák főherceg.
Az [[ausztria]]i Habsburg-család a [[Habsburg–Jagelló házassági szerződés]] értelmében igényt tartott a magyar trónra, de a köznemesség nagy része az [[1505]]-ös országgyűlésen hozott határozatra, a [[rákosi végzés]]re hivatkozva inkább nemzeti királyt választott, Szapolyai János személyében. Ferdinánd mellé először csak a [[horvátok]] és néhány főnemes csatlakozott,
Miután [[Buda (történelmi település)|Buda]] [[1541]]-ben török kézre került, a Magyar Királyság immár három részre szakadt: a Habsburg-kézen lévő királyi Magyarországra, a török hódoltságra és az önálló fejedelemségre [[Erdély]] területén. Ezt az állapotot rögzítette a [[Drinápolyi béke (1568)|drinápolyi béke]] ([[1568]]) is. [[1570]] végén a [[speyeri szerződés]]ben [[II. János magyar király]] lemondott a királyi címről és beleegyezett abba, hogy csak a fejedelmi címet használja.<ref>János Zsigmond [[I. János magyar király|Szapolyai János]] magyar királynak és [[I. Zsigmond lengyel király]] leányának, [[Jagelló Izabella magyar királyné|Jagelló Izabellának]] volt a fia.</ref>
| |||