„Karapancsa” változatai közötti eltérés

[[Fájl:ÚtKarapancsaP1010994.JPG|alt=Út az erdő szélén|thumb|247x247px|Út az erdő szélén]]

A Karapancsa igazi dunai ősdzsungel volt a [[Török hódoltság|török időkben]]. Gyakran találtak itt menedéket a török elől a környékbeliek és nem volt ritka az sem, hogy néhány környéken kóborló töröknek örökre nyoma veszett. A török eredetű Karapancsa név azokat az időket idézi, amikor a hatalmas kiterjedésű ártéri rengetegéből különös, báránybőrbe bújt maszkos "szörnyek" szálltak ladikba és rettenetes ordítozással kergették el a törököket Mohácsról (lásd: [[Busójárás]]). Ez a legenda nem állja meg a történelem próbáját, ugyanis a népszokás gazdái, a sokácok csak Mohács 1687-es felszabadulása után költöztek erre a területre. Azonban nem a busójárás az egyetlen legenda a környéken.  A helybéliek így magyarázzák a Karapancsa név eredetét: ''"A Karapancsa név állítólag török eredetű. És a legenda szerint abból származik, hogy amikor vonultak vissza a török seregek, akkor itt mocsárvilág volt. Teljesen el volt néptelenedve a határ a hosszú háborúk után. Akkor pánikszerűen kellett menekülni, és ezért a legenda szerint az akkori nagy vezír az úgy tudott keresztülmenni a járhatatlan mocsáron, hogy a janicsárokat beleállították ebbe az ingoványba, és kézről-kézre adták át a nagy vezírt. És a karapancsa az azt jelenti, hogy fekete karom, tehát azok az emberek meghaltak, és a mocsárból az ujjaik még sokáig kiálltak."''

Miután a török félhold lehullott Karapancsa egéről, az élet lassan visszatért a régi kerékvágásába. Ekkoriban a Mohácsi-szigetet teljes egészében a Duna - két nagyjából egyforma méretű ággal - ölelte körül. A török kiűzése után a terület a [[Béllyei Uradalom|Bellyei Uradalom]] részeként [[Savoyai Jenő]] herceg birtokába került, melyből később a [[Habsburg–Lotaringiai-ház|Habsburg-Lotharingiai]] család tescheni ágának birtokába ment át, akik a jobb parton mintagazdaságot szerveztek. A karapancsai birtokrész kissé különbözik a többitől, ugyanis a folyószabályozásoknak köszönhetően lassanként a szigetről a Duna-Tisza közére került, másrészt ez megmaradt vadászterületnek, ahol a mezőgazdaság csak igen lassan hódított teret.

[[Kép:II. Vilmos császár és Ferenc József császár Béllyén.jpg|jobbra|bélyegkép|247x247px|II. Vilmos császár és I. Ferenc József király Béllyén a karapancsai vadászkastélyban<ref>[https://mno.hu/erdokerulo/vadaszati-emlekhely-karapancsan-1202995 Vadászati emlékhely Karapancsán]</ref><ref>[http://epa.oszk.hu/00000/00030/02275/pdf/02275.pdf Vasárnapi Ujság - 44. évfolyam, 39. szám, 1897. szeptember 26.]</ref>]]