„Pókszabásúak” változatai közötti eltérés

* [[Ostorlábúak]] ''(Amblypygi)'' – vese vagy szív alakú előtestük van, hátpajzs fedi őket. Tapogatólábuk fogókarra alakult, elülső lábuk pedig tapogatószervvé, amely a test hosszának többszörösét, akár a 25  cm-t is elérheti.

* [[Kaszáspókok]] ''(Opiliones)'' – (kb. 6300 faj). Testük rövid (1-22 1–22 mm), zömök, lábaik sokkal hosszabbak a testnél. Elő- és utótestük széles alappal kapcsolódik egymáshoz. Előtestük hátrészének a közepén, egy ún. szemdombon viselik 2 szemüket. Utótestük jól láthatóan szelvényezett. Lábfejízeik másodlagosan ízekre tagolódnak (akár 60 ízre is). Szinte mindenütt elterjedtek. Vannak dög- és korhadékevő fajaik is, de főleg ászkákkal, rovarokkal, csigákkal táplálkoznak. Sziklafalak, barlangok, fák, gyepek lakói, a talajon, avarban élők lábai rövidebbek. Ha megtámadják őket, előtestükön nyíló bűzmirigyeikkel, vagy öncsonkítással ''(autotomia)'' védekeznek. A lábak saját idegdúcaik segítségével könnyen leválasztódnak a testről, még hosszú percekig mozognak (kaszálnak), elterelve a támadó figyelmét. Az elveszett lábak nem képesek regenerálódni. Zsákmányukat ollós csáprágóikkal fogják meg. A nőstény kaszáspók hosszú tojócsövével a talajba vagy fák kérge alá helyezi petéit. 1-3 évig élnek.

* [[Szálfarkúak]] ''(Palpigradi)'' – 0,6-2,8  mm-esre nőnek meg, előtestük az utótesthez nyélszerűen kapcsolódik. Csáprágójuk ollós, karmokban végződő tapogatólábaikat járólábként használják. Első pár lábuk megnyúlt tapogatóláb, hosszú érzékszőrökkel. Utótestük végén sokízű, sertés farokfüggelékük van. Ízeltlábúak petéivel táplálkoznak. Leginkább trópusi, szubtrópusi területeken élnek, páradús helyeken. Magyarországon barlanglakó fajait találtak, az Aggteleki-karszt endemikus faja a [[magyar szálfarkú]] ''(Eukoenenia vagvoelgyii).''

* [[Álskorpiók]] ''(Pseudoscorpionida'' vagy ''Pseudoscorpiones)'' – Előtestük egységes, utótestük jól szelvényezett, lábaikon a karmok között tapadókorong van. Legfeljebb 1  cm-esre nőnek meg. Csáprágójuk csúcsán szövőmirigy, tapogatólábuk ollóján méregmirigy található. Apró rovarokra, atkákra vadásznak. Általában barna vagy fekete színűek. Petéik a nőstény ivarnyílásából kipréselt tasakba kerülnek, kikelésükig pedig az anya szövőmirigyeinek segítségével épített fészekben őrzi őket. Néhány naposan hagyják el a szövedéket. Vedléshez és teleléshez is hasonló fészket építenek. Avarban, mohapárnában, fák kérge alatt, madárfészkekben, lakásokban élnek.

* [[Skorpiók]] ''(Scorpiones)'' – kb. 2000 faj. Két részre különülő utótestük végén méregtövis ül, amit általában hátuk fölé görbítve hordanak. Rövid csáprágójuk, nagy, ollós tapogatólábuk van. Kilencedik testszelvényük hasi oldalán módosult végtagot, „fésűt” viselnek (mechanoreceptor). Főként trópusokon elterjedt, 3-20 3–20 cm-esre megnövő, éjszakai életet élő ragadozók. Tapogatólábaik ollójával szorítják össze áldozatukat. Képesek tápanyagokat raktározni, egyes példányok két évig is kibírják az éhezést. Párzásukat násztánc előzi meg, ennek során a hím [[spermatofor]]t rak le, amit a nőstény felvesz. [[Ovovivipar]]ok, tehát a petéből lerakása után közvetlenül kibújik a kis skorpió. Anyjuk kezdetben hátán hordja a fiatalokat. Néhány fajnál fejlett ivadékgondozás figyelhető meg. Hazánkban egyetlen fajuk sem él, a Keleti- és Délkeleti-Kárpátokban előfordul a [[kárpáti skorpió]] ''(Euscorpius carpathicus).''