„Hajdúk” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hajdúböszörmény helytörténeti iromalma, elsősorban: Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény a múló időben, Hajdúböszörmény város Polgármesteri Hivatala, 2000 |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Fájl:Welt-Galleria T063.jpg
[[Fájl:Hajducy.PNG
[[Fájl:Harambaša from Dalmatia.jpg|bélyegkép|jobbra|Rablóvezér ('Harambasi''), a horvát végvidéki
várak környékén kóborló hajdúk verére<ref>[http://korosicsomatarsasag.hu/wp-content/uploads/2018/01/Keletkutatas_2011-osz.pdf Világok harca. A császári-királyi hadsereg szervezete és nemzetiségi összetétele a tizenöt éves háború idő- szakában ]</ref>]]
A '''hajdúk''' eredetileg fegyveres marha[[pásztor]]ok voltak. Nevük
A [[török hódoltság|török háborúk]] idején a fegyverforgatásban jártas marhapásztorokat szívesen fogadták fel katonai feladatok ellátására. A hozzájuk csatlakozó kisnemesekkel, végvári katonákkal és szökött [[jobbágy]]okkal egy új, fegyveres társadalmi réteg alakult ki. A [[tizenöt éves háború]] alatt jelentősen megnőtt a létszámuk. [[1604]]-ben a [[Habsburg Birodalom|Habsburgok]] által perbe fogott [[Bocskai István]] hajdúkat felfogadva szállt szembe a Habsburgokkal.
38 ⟶ 39 sor:
== Az első hajdúk ==
[[Fájl:Bocskay hajdúk.jpg
[[Fájl:Ein Hungarischer Husar und Henduck.jpg
A társadalmi réteg a [[15. század]] második felében és a [[16. század]] elején alakult ki. Az [[Dózsa György-féle parasztfelkelés|1514. évi parasztháború]] egyik legfontosabb katonai bázisát alkották, [[Dózsa György]] leghűségesebb katonái voltak. A 16. században számuk gyorsan gyarapodott, mert a török hódítás számtalan település pusztulását hozta az [[Alföld]]ön. A szegény [[jobbágy]]nak, vagy egytelkes nemesnek háza felégetése, jószágainak elhajtása után nem volt más lehetősége, mint elmenekülni [[Erdély]]be, a [[Királyi Magyarország]]ra, vagy beállni katonának a hajdúk közé.
== Letelepítésük ==
[[Fájl:Debrecen-bocskai.jpg
A 16. - [[17. század]] fordulóján kétféle hajdúról lehet beszélni. A '''királyi hajdúk''' havi két forintos zsoldban álltak az ország különböző végváraiban. Számuk 6-8000 körül lehetett. Emellett voltak a '''szabad hajdúk''', akik csak egy-egy meghatározott feladatra szerződtek le, és ha úgy adódott, nem kímélték a falvakat, nemesi udvarházakat sem. Az országgyűlés többször kitagadta őket, ők is megtagadták az országukat. Mások azonban nagyra tartották katonai képességüket, így a francia származású [[Heinrich von Dampierre]]{{linkiw|Heinrich von Dampierre|Heinrich von Dampierre|de}}, aki később császári tábornagy lett a [[harmincéves háború]]ban, 2500 lovas hajdút szervezett meg, amelyet első osztályú felszereléssel láttak el, de zsoldot sokszor ők is keveset kaptak. Ezen áldatlan helyzetben a fordulat 1604 őszén következett be. A császártól '''megtámadott földesúr''', [[Bocskai István]], a hajdúkhoz fordult és hajdúkat kezdett toborozni, hogy felvehesse a harcot az ellene készül császári, székely és szerb csapatok ellen. A nemzetből kitagadottaknak földet és békés letelepedést kínált, ezzel sikerült bennük felébreszteni a nemzeti öntudatot. Bocskai számára az elit egységnek számító Dampierre hajdúk megnyerése jelentett nagy sikert.
|