„Foster the People” változatai közötti eltérés

Többször is megpróbálkozott az együttes alapítással, de nem járt sikerrel. Állítása szerint 22 éves korában felkereste az Aftermath Entertainment, hogy támogassák zenei karrierjét, de ez a lehetőség végül elszállt. A következő pár évben Foster pincérként dolgozott egy kávézóban, s közben alkotói válságban szenvedett. Mégsem hagyta ott Los Angeles-t: 2008-ban kapott egy reklámzene írói állást a Morphonics-nál.<ref name="latimes"/><ref>[http://www.businessweek.com/articles/2012-02-23/taking-music-in-ads-beyond-jingles Fixmer, Andy (2012-02-23).Bloomberg Businessweek]</ref> Visszaemlékezve hasznosnak találta ezt az időszakot: „Megtanultam, hogy milyen zene működik és milyen nem”. <ref name="rs2011"/> Nőtt az önbizalma és a színpadi lámpaláz is egyre csökkent.<ref name="latimes"/> Zenéi rengeteg stílusból táplálkoztak, azonban a különböző rétegeket egyszerűen nem tudta összeegyeztetni elektronikus elképzeléseivel. „Írtam egy dalt, ami inkább a hiphop irányába mozdult el. Egy másik már inkább elektronikusra sikerült, a következő spirituális, még egy másik pedig már egy klasszikus zongoradarab lett. Folyton azon dolgoztam, hogy ezeket az elemeket végre összehozzam – 6 évembe telt, hogy összejöjjön”.<ref name="rs2011"/> Mindeközben még mindig arra vágyott, hogy egy zenekar tagja lehessen: „Egyszer egy nagy arénában léptem fel. Teljesen egyedül voltam a színpadon, egyedül a laptopom volt mellettem. Borzalmas volt. Már akkor tudtam, hogy nekem egy zenekar kell”.<ref name="latimes"/>