„Habsburg–török háború (1716–18)” változatai közötti eltérés

A következő évben, [[1717]]-ben Savoyai Jenő a török szeme láttára szállította át a csapatait a [[Duna|Dunán]], 6370 ezer fős seregével [[Belgrád ostroma (1717)|körülzárta Belgrádot]]. A császári hadvezér komoly logisztika problémával szembesült: a Duna és a Száva közötti erősség csak délről, ellenséges területen keresztül volt támadható.

Miközben a várat ostromolta, az új nagyvezír, Khalil pasa erős felmentő serege az ő hadát kerítette be, mire a fővezér az ostromló sereg védelmére védősáncokat húzatott fel. Ha a várőrség és a oszmán főerő egyszerre támadták volna meg a hadseregét, nehéz helyzetbe került volna. De a nagyvezír belgrádi pasának szánt levelét hírnöke, Vékony János volt kuruc vitéz Pálffy János kezébe juttatta. Ebből Savoyai Jenő megtudta a támadás tervezett napját, és azt megelőzendő, [[1717]]. [[augusztus 16.|augusztus 16-án]] teljes haderejével megtámadta a nagyvezír hadát, újból fényes győzelmet aratva. Belgrád őrsége két nappal később kapitulált, augusztus 22-én pedig elvonult.