Főmenü megnyitása

Módosítások

A részfejezet 1525-ig tárgyalja
A flamand [[Gent]] városban született. [[1517]]-ig nagynénje, [[Habsburg Margit savoyai hercegné|Margit főhercegnő]] nevelte [[Mechelen (Belgium)|Mechelenben]]. A [[Burgundia|burgundi]] udvar lovagi kultúrájában nőtt föl, fiatalkorában a [[németalföld]]i kultúra volt rá hatással. Anyanyelve a francia és a flamand volt, később megtanult spanyolul és valamennyire németül is. Fiatalkorában többször ellátogatott [[Párizs]]ba, amely akkor Nyugat-Európa legnagyobb városa volt. Fiatalkorában Wilhelm von Croy és Adriaan Dedel [[Utrecht]] püspöke volt a nevelője, aki elkísérte őt [[Spanyolország]]ba is, majd Károly itáliai háborúi idején pápává is választatta, [[VI. Adorján pápa|VI. Adorján]] néven. 1515-ben Károly nagykorú lett, így átvette Burgundia kormányzását.
 
== 1516–15291516–1525 ==
[[II. Ferdinánd aragóniai király|Nagyapja]] 1516-os halála után Károlyra szállt a [[kasztília]]i és [[aragónia]]i trón, amihez ekkoriban már a [[Nápolyi Királyság]] is hozzátartozott. Miután a [[noyoni békeszerződés|noyoni egyezményben]] Károly elismertette Ferenc királlyal Burgundia és Nápoly hovatartozását, hazatért örökségét átvenni. A spanyolul nem tudó ifjú királyt ellenségesen fogadták a spanyol rendek, és ezen a helyzeten csak rontott, hogy flamand tanácsadók vették körül, köztük nevelője és atyai jóbarátja, [[Guillaume de Croÿ]] gróf. Kasztíliában csak anyja társuralkodójaként fogadták el, annak haláláig, 1555-ig, mert a hivatalos verzió szerint Johanna mentális betegségben szenvedett, és képtelen volt az önálló uralkodásra, ezért [[Tordesillas]]ban a világtól elzárva tartották. Aragóniában azzal a feltétellel ismerték el királynak, hogy elfogadja az aragón törvényeket és szokásokat. Ezek közül a legfontosabb, hogy az aragón adókat nem használhatta fel külföldön. Ezért Károly ezek után főképp Kasztíliára támaszkodott. Noha Spanyolország lett a birodalmának a magja, soha nem asszimilálódott teljesen és különösen uralkodásának kezdetén idegennek tekintették. A [[cortes]]-szel (spanyol rendekkel) már 1517-ben összetűzésbe került, mikor azok követelték az adók csökkentését, és a flamand tanácsosok eltávolítását, amit Károly természetesen nem teljesített. Ezek után a gyűlés csak nagy nehézségek árán szavazta meg a pénzt 1519-ben a császárrá választása érdekében.
 
10 915

szerkesztés