Főmenü megnyitása

Módosítások

jav.
1529-ben a második speyeri birodalmi gyűlés megtiltotta a [[Evangélikus kereszténység|lutheránus tanok]] további terjesztését. Erre válaszul 1530-ban Hesseni Fülöp vezetésével összegyűltek a protestáns fejedelmek, akik ez ellen tiltakoztak (protestáltak = protestánsok). 1530-ban Károly – a bolognai koronázás után – személyesen is visszatért birodalmába. Az augsburgi birodalmi gyűlésen a katolikus és protestáns fejedelmeken kívül maga Károly is megjelent, a reformáció támogatói és ellenzői vitában csaptak össze. A híres humanista [[Philipp Melanchthon]], [[Luther Márton|Luther]] barátja írásba foglalta a protestánsok hitvallását, és ezt a gyűlésen fel is olvasta. A ''Confessio Augustana'' ([[Ágostai hitvallás]]) békülő jellegű irat volt, és sok lényeges, ám vitatott kérdés felett átsiklott. V. Károly ennek ellenére kiállt a [[római katolikus egyház|katolikus egyház]] mellett. Erre válaszul 1531-ben a protestáns fejedelmek létrehozták a [[schmalkaldeni szövetség]]et, melybe az abszolút katolikus [[Bajor Választófejedelemség|Bajorország]] is belépett.
 
Károly közben belpolitikai intézkedésekkel is megpróbálta egységesíteni a birodalmat. Ennek egyik maradandó gyümölcse a ''ConstitutionConstitutio Criminalis Carolina'', (1532) Károly törvénykönyve, amellyel megpróbálta egységesíteni a törvénykezést. Ezt azonban csak azokban a tartományokban vezették be, ahol a rendek engedélyezték, de sok helyen a 19. századig fennmaradt.
 
Károly nem tudott rögtön fellépni a szövetség ellen, mivel 1532-ben a török újra célba vette Bécset. Károly kompromisszumot kötött a fejedelmekkel, és júliusban megkötötték a [[nürnbergi vallásbéke|nürnbergi vallásbékét]]. Ennek értelmében amennyiben a protestáns fejedelmek támogatják Károlyt a török elleni harcban, szabadon gyakorolhatják a vallásukat, és tartományúri hatalmat kapnak. A rendek ezért {{szám|100000|zsoldost}} szavaztak meg Károlynak. Ezeket viszont nem tudta hathatósan bevetni, mivel a választási hitlevél értelmében birodalmi csapatokat nem vihetett a birodalom határán kívülre, a török csapatok viszont nem mertek megütközni a császáriakkal. Így a birodalmiak [[Bécsújhely]]nél, a törökök pedig [[Kőszegi vár|Kőszeg]] alatt várták be a telet. A török háború ezzel még nem ért véget, [[I. Szulejmán oszmán szultán|Szulejmán]] – (természetesen [[I. Ferenc francia király|I. Ferenc király]] beleegyezésével) – saját észak-afrikai vazallusát, [[Hajreddin Barbarossa|Hajreddin (Kair ad-Din) Barbarossa]] kalózvezért utasította [[Spanyolország]] megtámadására. A kalózvezér már az első itáliai háborúban is a franciákat támogatta. Hajreddin 1534-ben bevette a spanyol védelem alatt álló [[Tunisz]]t és [[Bizerta|Bizertát]]. Ez ismét elvonta V. Károly figyelmét a német protestánsokról. 1535-ben a császár expedíciós hadjáratot indított Észak-Afrikába, és flottája 1536-ban sikeresen bevette [[Tunisz]]t. A kalózok 3 évvel később azonban visszafoglalták a várost.
10 915

szerkesztés