„Esztergom története” változatai közötti eltérés

Az [[5. század]] elején hanyatlásnak indult [[Pannonia (provincia)|Pannónia provincia]] és vele Esztergom környéke is. Ezután előbb a [[hunok]] ([[410]] környékén), illetve az avarok ([[568|568-ban]]) telepedtek le a területen, amiről sok lelet tanúskodik. A [[Nibelung-ének]] szerint. [[Attila hun király|Attila hun uralkodó]] is megfordult Esztergomban (''Gran'').<ref>[http://www.gutenberg.org/dirs/etext97/nblng10.txt TheNibelungdal Nibelungenlied(ismeretlen by Anonymousszerző) - Project Gutenberg<!-- Robot generálta cím -->.org]</ref><ref>[http://www.blb-karlsruhe.de/blb/blbhtml/nib/uebersicht2/nib-index-6.html Die Nibelungen-Handschrift C digital - Aventiuren]</ref> A területen egészen a [[9. század]]ig nem történt újból kőből való építkezés.

A magyarok [[900|900]]-ban]] foglalták el a területet, a [[Tarján (törzs)|Tarján]] és Kürt-Gyarmat törzs szálltakszállt meg itt. A [[960-as évek]]ben [[Géza magyar fejedelem|Géza fejedelem]] új, állandó székhelyének [[Esztergom]]ot választotta meg. A város a [[10. század|10]].–[[11. század]]ban vált [[Székesfehérvár]]ral szemben országos központtá.<ref>Zolnay László: Esztergom útikalauz (1957)</ref> Ezen a helyen, ahol ''„a Duna sok vidék gazdagságát hordja össze”,'' építette fel a korábbi [[Római Birodalom|római]] erőd alapjaira hegyi kővárát, hozzá a lakótornyot, Szent István vértanú templomát [[972|972-ben]]. A vár alatt létesült az az iparos- és kereskedőtelep, amely egyben a [[Duna]] hajóforgalmának vámolóhelyéül is szolgált. A [[középkor]]ban a város lakossága elérte a tízezer főt, ami az [[európa]]i nagyvárosok közé emelte a királyi és érseki székhelyet. Géza az Esztergomot metsző észak–déli útról kiindulva hajtotta uralma alá a nyugati és keleti országrészeket. Egyes feltételezések szerint itt születhetett a város [[972|972-es]] megalapítása után [[975]] körül Vajk, azaz [[I. István magyar király|Szent István király]], akit itt is keresztelhettek meg. Bár hercegi székét [[Nyitra (település)|Nyitrán]] tartotta, apja halála után Esztergomba hívatta össze a főembereket és a vitézeket, és maga is ide vonult seregével [[Koppány vezér|Koppány]] támadásának hírére. Az itt jelenlévő hívei jelenlétében nagyfejedelemmé tétette magát. A Koppány-féle lázadás leverése után az esztergomi fejedelmi székhelyen tűzette ki Koppány egyes testrészeit.

I. István [[1000]]. [[december 25]].|december 25-i]] koronázásának egyik feltételezett helyszíne Esztergom. [[1001|1001-ben]]-ben [[Ravenna|Ravennában]] a [[Pápa (egyházfő)|pápa]] jelenlétében került sor az [[esztergomi érsekség]] alapkőletételére. Ezzel Esztergom az ország vallási központjává vált. Az István által alapított [[Esztergom vármegye]] központja és [[érsek]]i székhely. Az [[esztergomi érsek]] [[1010|1010]]-től]] [[Magyarország]] legmagasabb katolikus egyházi tisztsége. István székesegyházat emeltetett a [[Szent István tér (Esztergom)|Várhegyen]], amelyet a bérmálását végző pap tiszteletére [[A középkori Szent Adalbert székesegyház|Szent Adalbert-templomnak]] nevezett el. Ez volt hazánk legelső [[székesegyház]]a, az első [[bazilika]], amely azonban már a [[12. század]] végén leégett. A [[11. század]]ban épült a Zeniapalotaia, vagy Szennye-palota, a királyi palota, ahol [[III. Béla magyar király|III. Béla]] uralkodásáig [[Magyarország uralkodóinak listája|az uralkodók]] laktak, és a [[tatárjárás]] utáni tulajdonosai is rendre világi előkelők voltak. Esztergom folyamatos harcoknak volt kitéve, [[1030|1030]]-ban]] [[II. Konrád német-római császár|Konrád császár]] rátámad Istvánra. Míg ő a határszéli megyéket támadta meg, a vele szövetséges [[csehek]] egészen Esztergomig nyomultak. István [[1031|1031]]-ben]] itt kötötte meg a békét [[III. Henrik német-római császár|III. Henrik császárral]]. István halála után az elűzött [[Péter magyar király|Orseolo Péter]] egészen Esztergomig pusztított [[1042|1042]]-ben]], de [[Aba Sámuel magyar király|Aba Sámuel]] közeledtének hírére visszavonult. Miután német befolyással [[Salamon magyar király|Salamon]] került a magyar trónra, a hercegek lázadozni kezdtek, de [[1073|1073]]-ban]] Esztergomban összegyűltek, majd mindegyikük 8-8 főemberével egy közeli Duna-szigeten hosszas tanácskozás után békét kötöttek.

[[1075|1075]]-ben]] már rév kötötte össze a várost a [[Duna]] túloldalával. Ekkor volt [[Párkány (település)|Kakath]] első okleveles említése is. [[1131|1031]]-ben]] olyan háborús hírek terjedtek a városban, hogy a [[Salzburgi főegyházmegye|salzburgi érsek]] a magyar portyázásokat megtorolva egészen Esztergomig mindent elpusztít. Az érsek seregei helyett azonban követét küldette Felicián esztergomi érsekhez, azt tudakolván, hogy [[II. Béla magyar király|II. Béla]] fenn kívánja-e tartani a békét. A [[13. század]] elejéig itt működött [[Pénzverés a kora Árpád-kori Magyarországon|az ország egyetlen pénzverdéje]], bár próbálták a pénzverést decentralizálni az országban. A pénzeken kezdetben olvasható ''„Regia Civitas”'' (''[[Belváros (Esztergom)|Királyi Város]]'') feliratot Salamon idején kezdte felváltani a ''Pannonia'' felirat. [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmán]] idejében az Esztergomban állomásozó seregben, illetve a testőrségben sok orosz katonáskodott, akik letelepedtek a város körüli falvakban. Kálmán vezette be azt a gyakorlatot, hogy a [[vármegyerendszer]]ből befolyó jövedelmeket, amelyeket az ország minden részén beszednek, az [[ispán]] Esztergomba küldje, és csak itt vehetik ki belőle részüket az ispánok és a századosok. A király távollétében tartotta Lőrinc esztergomi érsek tíz püspökével az esztergomi [[zsinat]]ot, amelyen a magyar egyház rendjét szabályozták, ami a papokon keresztül olyan területekre is kiterjeszkedett, amely az egész magyar társadalmat érintette. A világi [[vallás]] ugyanis az ítélkezés jelentékeny részét átengedte az egyháznak, legalábbis a vallás által tiltott bűnök feletti ítélkezést.

Esztergomban fogadta [[1147|1147]]-ben]] [[II. Géza magyar király|II. Géza király]] [[III. Konrád német király]]t, aki hajókon vonult el Esztergom mellett, míg seregeinek egy része a szárazon tette meg az utat, közben pénzt csikart ki a monostoroktól és az egyházaktól. Őt [[VII. Lajos francia király]] keresztes hadai követték. A velük utazó tudósítók, történetírók mind kiemelik a város jelentőségét és gazdagságát. [[1188|1188]]-ban]] a várban és a székesegyházban tűzvész pusztított, és ennek következtében azok teljesen leégtek. Az újjáépítést [[III. Béla magyar király|III. Béla]] kezdte meg francia és [[bizánc]]i hatásra. A [[Szent István tér (Esztergom)|Várhegy]] déli végén bővítette a várat, illetve kőfallal vetette körbe azt. [[1189|1189]]-ben]] már itt fogadta [[I. Frigyes német-római császár|Barbarossa Frigyes császárt]], aki százezres seregével indult a [[Szentföld]]re. Mivel a magyar udvar félt a [[németek]]től, kitüntető szívélyességgel fogadták az uralkodót. Frigyes ajándékokat kapott Bélától, és egy pompásan berendezett négyszemélyes sátrat Esztergomban. Lübecki Arnold, Barbarossa Frigyes történetírója egyenesen a magyarok fővárosának (''…„quae Ungarorum est metropolis”…'') nevezi Esztergomot. A fürdőkultúra III. Béla idejében jelent meg [[Magyarország]]on, Esztergomban. Ez az akkori [[Európa|Európában]] párját ritkító dolog volt. A [[középkor]]ban, de a [[reneszánsz]] idején sem volt elterjedt fürdőkultúra még [[Olaszország történelme|Itáliában]], [[Róma|Rómában]] sem. III. Béla első felesége Bizáncból, a [[Bizánci Birodalom|Kelet-római Birodalom]] fővárosából érkezett. [[Antiochiai Anna|Antiochiai Anna királyné]] alapította az ország első közfürdőjét – ''balnea communia'' – a mai Szent István Strandfürdő helyén, az [[Artézi kút|artézi források]] közelében. Itt a [[19. század]] elejéig melegvizű tó – a [[Hévízi-tó|Hévíz-tó]] – volt. [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] királyunk [[1238|1238-ban]] a Keresztes Lovagrend esztergomi rendházának adományozta a fürdőt. Gyógyvize ezután a kórház, a rendház és a környék szükségletét elégítette ki. A városban az építkezés királyi, polgári, de mindenekelőtt érseki volt.

A [[12. század|12]].–[[13. század]] fordulójától kezdve [[Esztergom]] városias fejlődése az egyházi befolyás növekedése következtében megtorpant. A várban lévő, de még be nem fejezett [[Esztergomi vár|királyi palotát]] [[Imre magyar király|Imre király]] [[1198|1198]]-ban]] az [[érsek]]nek adta át, de a királyi udvar ténylegesen csak [[1249|1249]]-ben]] költözött onnan el. A 13. században az udvarnoki városrész fokozatosan az esztergomi káptalan kezébe csúszott át. Tulajdonjoga bizonyítására [[1221]] előtt az esztergomi [[káptalan]] két oklevelet hamisíttatott Imre király nevére. Az egyik [[1202|1202-re]] datált hamis oklevél szerint Imre a vásárhelyet a leírt határok között levő telkekkel, épületekkel és lakosokkal az egyháznak adja, népeit elkülöníti a latin településétől, továbbá az így nyert népeket adózási és bíráskodási szempontból is az esztergomi egyháznak veti alá. A király nevére szóló 1202-re hamisított oklevél megerősíti az előző évről<!-- ? az előbb azt írtad, a másik is 1202-es--> szóló fiktív adományt, továbbá az egyháznak adja a Szent Lőrinc templom mellett fekvő földet.

[[1221|1221-ben]]-ben a káptalan pert nyert a királyi udvarnokok tulajdonjogát illetően, és ettől kezdve jogilag is a káptalan birtokát képezte. Népei az egyház alattvalói lettek. Az egyházi túlsúlyt még két további mozzanat biztosította. A latin települést körös-körül egyházi birtok övezte. [[IV. Béla magyar király|IV. Béla király]] [[1239|1239-ben]] a [[Szent István tér (Esztergom)|várhegy]] tövében egy [[Víziváros (Esztergom)|érseki város]] alapításához járult hozzá, mivel az [[érsek]]nek nem volt a közelben városa, ahol magát és egyházát megvédhette volna. A király minden joggal felruházta az érseki várost, ami általában egy várost megillet, beleértve a vásártartási jogot, így fél évszázad alatt rendkívül megnőtt az egyháziak túlsúlya. Ez nem volt biztató Esztergom fejlődésének szempontjából, de a [[13. század]] első felében a baljós előjelek még nem mutatkoztak. Kedvezően hatott a királyi székhely jelenléte. A Esztergom árumegállító joggal rendelkezett, [[Pénzverés a kora Árpád-kori Magyarországon|pénzváltó és pénzverde]] működött. A királyi pénzverők és kovácsok külön faluban éltek. A külföldi kereskedők itt kapták meg a kiviteli engedélyt. A [[kereskedelem]]mel foglalkozó [[örmények]]nek saját kolóniájuk volt Esztergomban, ami az ''[[Örmény (Esztergom)|Örmény]]'' nevet viselte. A városiasodás élén a latin városrész állt. A város gazdagságát nem a falusi kézműveseknek, hanem az iparosainak köszönhette.

1683 nyarán a várban tűz pusztított, de helyrehozták a károkat.<ref>[[Ortutay András]] 1991: Esztergom vára és a várbeli katonaság a 17-18. század fordulóján. In: Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723). Studia Agriensia 11. Eger, 90.</ref> 1683-banMég mégabban az évben a törökök további felújításokat akartak végezni a várban, amire márami azonban már nem kerültállt sormódjukban.<ref>Dávid Géza 2001: Esztergom szerepe és sorsa a török korban. In: Lux Pannoniae. Esztergom, 257.</ref>

1683. szeptember 12-én a szövetséges Habsburg–lengyel felmentő hadsereg [[kahlenbergi csata|szétverte]] a Bécset ostromló törököket. Bécs felmentéséből bontakozott ki az a támadó hadjárat, ami többek között Esztergomot is felmentettefelszabadította a török uralom alól. A [[párkányi csata]] 1683. október 9-én zajlott le, és az osztrák-lengyel-litván hadak élén nagy győzelmet aratott a parancsnokló [[III. János lengyel király|III. Sobieski János lengyel király]].

A vár parancsnoka, Ibrahim pasa rövid alku után feladta a várat, és 1683. október 28-ával Esztergom 130 éves török megszállása véget ért. A török uralom után a megfogyatkozott népességű városban kezdtek újra letelepedni az emberek és a középkori alapokon négy önálló települést hoztak létre: a [[Királyi városrész (Esztergom)|királyi várost]], [[Víziváros (Esztergom)|Vízivárost]], [[Szenttamás (Esztergom)|Szenttamást]] és [[Szentgyörgymező]]t.