„Lennart Torstenson” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Forrás: ok és portál |
a →Életútja: linkjav. |
||
8. sor:
1642 májusában [[Szilézia|Sziléziába]] tört, elfoglalta [[Glogau]]t és [[Schweidnitz]]et; innen [[Morvaország]]ba nyomult és elfoglalta [[Olmütz]]öt. Ekkor azonban a császári hadak elől kénytelen volt visszavonulni [[Szászország]]ba, ahol 1642. november 2-án [[Breitenfeld]]nél a [[Ottavio Piccolomini|Piccolomini]] és [[Habsburg Lipót Vilmos főherceg|Lipót Vilmos főherceg]] által vezetett császári hadsereg fölött fényes diadalt aratott. E diadal megnyitotta előtte [[Lipcse (Németország)|Lipcse]] kapuit, ahonnan azután az [[Frankfurt (Oder)|Odera melletti Frankfurt]]ba sietett, ahol csapatait megerősítette és kiegészítette.
Követei által már ebben az időben is [[I. Rákóczi György]] erdélyi fejedelemhez fordult, akivel szövetkezni szeretett volna. Az volt a terv, hogy Torstenson Morvaországba indul és [[Szenc]] vagy [[Trencsén]] táján egyesül majd Rákóczi csapataival. Torstenson el is indult Morvaországba és [[Olmütz]]öt hatalmába kerítette; az egyesülésből azonban semmi sem lett. Az aggodalmas Rákóczi ugyanis egyre halogatta elindulását, Torstenson pedig 1643 decemberében azt a hírt kapta, hogy a svédek diadalára féltékeny [[Dánia]] hadat üzent [[Svédország]]nak. Erre a hírre válaszként sietve [[Holstein]]be vonult, melyet [[
Torstenson akkor magában járta be Morvaországot és Alsó-Ausztriát egészen [[Bécs]]ig, melynek Duna-hídját felégette. Hogy pedig Morvaország birtokát véglegesen biztosítsa, [[Brno|Brünnt]] és fellegvárát, a Spielberget kezdte ostromolni. Ekkor már Rákóczi György és hada is megérkezett és kétszeres erővel folyt az ostrom. De a várőrség és a polgárság derekasan ellenállt, a táborban [[pestis]] dühöngött és elvégre Rákóczi György (a császári követ által megvesztegetett nagyvezír parancsára) az ostrommal felhagyott, visszavonult és a császárral fegyverszünetet kötött. Torstenson rettenetesen bosszankodott szövetségesének eltávozásán, de azt megakadályozni nem tudta. Ezután nemsokára maga is felhagyott az ostrommal és [[Csehország (történelmi tartomány)|Csehország]]ba vonult vissza. E hadjárat után mindinkább súlyosbodó betegsége miatt letette a fővezérletet. Fényes érdemeiért [[Krisztina svéd királynő|Krisztina királynő]] Ortala gróffá nevezte ki.
| |||