„Francisco Ignacio Madero” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Halála: lásd Wikipédia angol szócikk
KobeatBot (vitalap | szerkesztései)
a válaszotta → választotta (WP:BÜ), apróbb javítások AWB
94. sor:
Szeptember 4-én Madero kampánykörútra indult, először [[Veracruz (állam)|Veracruz]]ba, majd a [[Yucatán-félsziget]]re érkezett meg. Ellentétben korábbi kampányával, amikor viszonylag ismeretlen politikus volt, most mindenhol lelkesedéssel fogadták, mint győztes forradalmárt. Eközben azonban Mexikóvárosban, [[Guadalajara (Mexikó)|Guadalajarában]] és [[Monterrey]]ben összecsapások törtek ki a Maderót és a Reyest támogató tüntetők között, végül Reyes bejelentette: visszalép a jelöltségtől. Madero 26-án tért vissza körútjáról a fővárosba, szimpatizánsai itt is összegyűlve ünnepelték.<ref name="vala"/>
 
A választás első fordulójában azok a férfiak vehettek részt, akik vagy házasok és legalább 18 évesek, vagy egyedülállók és legalább 21 évesek voltak, valamint tisztességes életvitelt folytattak, rendelkeztek vagyonnal és tudak írni-olvasni. 500 szavazónként egy-egy elektort válaszottakválasztottak meg, akik (mintegy 27&nbsp;000-en) majd a két héttel későbbi második fordulóban megválasztották az elnököt és az alelnököt. Madero a ''Dinamarca'' utca 20-ban szavazott, ''Antonio Prieto'' és ''Luis Meza Gutiérrez'' elektorokat támogatta. Az elektorok végül 15-én 99,26%-os többséggel Maderót választották elnökké, Pino Suárezt pedig alelnökké, de ő csak 52,79%-ot kapott.<ref name="vala"/>
 
A megnyert választás után Madero szülőföldjén, [[Coahuila]] államban tett utazásokat: a lakosság most is mindenhol kitörő örömmel fogadta. November 2-án tért vissza a fővárosba több északi harcostársának, például [[Pascual Orozco|Pascual Orozcónak]] a kíséretében. A ''Buenavista'' vasútállomáson is tömeg várta, a következő napokban pedig számos küldöttség érkezett hozzá gratulálni. November 5-én jelentek meg városszerte a hirdetmények, amelyek bejelentették az új elnök nevét, másnap pedig sor került a beiktatásra is. Madero reggel 10 óra után indult el otthonról a képviselőházba, a menetet lovas csendőrök vezették, akiket a forradalom neves vezérei (köztük például [[Raúl Madero]], Pascual Orozco és [[Roque González Garza]]) követtek, a sort pedig 50 [[guerrero|guerrerói]] forradalmár katona zárta. Megérkezése után a képviselők küldöttsége az emelvényre vezette, ahol esküt tett, majd tömegek kíséretében a [[Palacio Nacional (Mexikóváros)|Palacio Nacional]] épületébe vonult. Itt a nagykövetek termében De la Barra megtartotta búcsúbeszédét, Madero pedig saját beiktatási beszédét, amelyben megköszönte a választók bizalmát és De la Barra hozzájárulását az átmenethez, valamint megígérte, tartani fogja magát azokhoz az elvekhez, amikért eddig is harcolt. Ezután a zöld teremben (''Salón Verde'') fogadta a különböző küldöttségek gratulációit, majd az erkélyről a lent összegyűlt tömeghez is intézett egy rövid beszédet. A beszéd után távozott a palotából és a következő napoktól kezdve munkához látott.<ref name="pres">{{hiv-web |url=https://web.archive.org/web/20140607001002/http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=exp-madero-presidente-articulo |cím=Francisco Ignacio Madero, presidente de México |szerző=Pablo Serrano Álvarez |kiadó=INEHRM |nyelv=spanyol |elérés=2014-12-08}}</ref>