Wikipédia

„II. György brit király” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
a hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ
31. sor:
| uralkodóház = [[Hannoveri-ház]]
| teljes_név =
| születési dátum = [[1683]]. [[október 30.]]<ref> name="ReferenceA">A Gergely-naptár szerint november 9.</ref>
| születési hely = [[Hannover]]
| halálozási dátum = [[1760]]. [[október 25.]] (76 évesen)
48. sor:
}}
 
'''II. György''' (eredeti nevén Georg August von Braunschweig-Lüneburg; [[Hannover]], [[1683]]. [[október 30.]]<ref name="ReferenceA">A Gergely-naptár szerint november 9.</ref>– [[London]], [[1760]]. [[október 25.]]) [[Nagy-Britannia Királysága|Nagy-Britannia]] és [[Írország]] királya, valamint a [[Braunschweig-Lüneburgi Választófejedelemség|Hannoveri választófejedelemség]] uralkodója 1727-től haláláig.
 
György volt az utolsó brit uralkodó, aki külföldön született. Észak-Németországban, [[Hannover]]ben jött a világra és itt is nevelkedett. Nagyanyja, [[Zsófia hannoveri választófejedelemné|Pfalzi Zsófia]] [[I. Jakab angol király|I. Jakab]] angol és skót király unokája volt és 1701-ben, miután az angol parlament kizárta a [[Stuart-ház]] katolikus tagjait az utódlásból, Anglia és Skócia trónjának közvetlen örököse lett. 1714-ben György apját, [[I. György brit király|György Lajost]] királlyá koronázták. Trónörökösként kevés befolyása volt a politikára, apjával való rossz viszonya miatt csak az ellenzékiek keresték társaságát.
91. sor:
==Trónra kerülése==
[[Fájl:King George II by Charles Jervas.jpg|thumb|left|II. György koronázása után (1727)]]
I. György 1727. június 11-én <ref>a Gergely-naptár szerint június 22-én</ref> halt meg hannoveri látogatása során. Utódja mind a brit, mind a hannoveri trónon a 43 éves II. György lett. Úgy döntött, hogy nem utazik el apja hannoveri temetésére, amit az angolok úgy értelmeztek, hogy annyira szereti Angliát, hogy még egy ilyen alkalomra sem hagyja el az országot.<ref name=vdk97>Van der Kiste, 97. o.</ref> Apja végakaratában meg akarta osztani Nagy-Britannia és Hannover utódlását II. György leendő unokái között, amit György nem vett figyelembe. A brit és hannoveri miniszterek rámutattak, hogy a királynak egyébként sem állt jogában egyedül megváltoztatni az örökösödési rendszert.<ref>Trench, 130–131. o.</ref>
 
II. Györgyöt 1727. október 11-én<ref>október 22-én</ref> koronázták meg a [[Westminsteri apátság]]ban.<ref name=vdk97/> Az eseményre [[Georg Friedrich Händel|Händel]] négy himnuszt írt.<ref>Black, ''George II'', 77. o.</ref>
120. sor:
A Pelham által vezetett kormányzat és György között egyre nőtt az elégedetlenség, mert a király továbbra meghallgatta Carteret tanácsait és nem volt hajlandó kinevezni a kabinetbe [[William Pitt (1708–1778)|William Pittet]], amivel pedig kiszélesedett volna a kormány támogatóinak köre.<ref>Black, ''George II'', 190–193. o.; Thompson, 162, 169. o.; Trench, 234–235. o.</ref> György nem kedvelte Pittet, mert korábban élesen kritizálta a kormány politikáját és az általa hannoverpártinak vélt intézkedéseket.<ref>Black, ''George II'', 164, 184, 195. o.</ref> 1746 februárjában Pelham és hívei lemondtak. George [[William Pulteney]]t és Carteretet kérte fel kormányalapításra, de már két nap múlva be kellett ismerniük, hogy nem tudnak elegendő támogatást szerezni a parlamentben. Pelham győzedelmesen tért vissza hivatalába és György kénytelen volt aláírni Pitt kinevezését.<ref>Black, ''George II'', 190–193. o.; Cannon; Trench, 234–235. o.</ref>
 
A Nagy-Britanniával hadban álló franciák támogatást nyújtottak az angol és skót trónt magáénak követelő [[Charles Edward Stuart|Stuart Károly]]nak egy felkelés megszervezésére. Károly apja az a [[James Francis Edward Stuart|Stuart Jakab]] volt, aki Anna királynő féltestvéreként jóval előrébb volt a trónutódlási sorban mint I. György (György apja). Mivel azonban katolikus volt, az angol parlament kizárta az örökösödésből. Jakab 1715-ben és 1719-ben is megpróbált felkelést szítani de nem járt számottevő sikerrel. 1745 júliusában Stuart Károly partra szállt Skóciában, ahol támogatottsága a legmagasabb volt. A Hannoverben tartózkodó György augusztus végére tért vissza Londonba.<ref>Van der Kiste, 184. o.</ref> Károly követői a [[prestonpasni csata|prestonpasni csatában]] legyőzték a királyhű csapatokat és dél felé vonultak; itt azonban a lakosság nem támogatta őket és az ígért francia segítség sem érkezett meg. A felkelők visszatértek Skóciába, ahol 1746. április 16-án <ref>A Gergely-naptár szerint 27-én</ref> György fiatalabb fia, [[Vilmos cumberlandi herceg|Vilmos]] cumberlandi herceg legyőzte őket a [[Cullodeni csata|cullodeni csatában]]. Ez volt az utolsó szabályszerű ütközet Nagy-Britannia területén. Károlynak sikerült Franciaországba menekülnie, de követői nagy részét elfogták és kivégezték. A Stuart-ház nem tett több kísérletet a brit trón megszerzésére.<ref>Van der Kiste, 186–187. o.</ref> Az osztrák örökösödési háború 1748-ban zárult le, Mária Terézia Szilézia elvesztése árán Ausztria főhercegnője és Magyarország királynője maradt. A békekötés londoni ünneplésére Händel a [[Tűzijáték-szvit]]et komponálta.<ref>Thompson, 187–189. o.</ref>
 
==Kései évei==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/II._György_brit_király”