„Pázmándi Horváth Endre” változatai közötti eltérés

a
válaszott → választott (WP:BÜ), apróbb javítások AWB
a (válaszott → választott (WP:BÜ), apróbb javítások AWB)
Az 1820-as évek voltak általában költői pályájának fénykora, amikor [[Kisfaludy Károly]] buzdítására számos epikus művet és heroidát írt az ''Aurorá''ba. Irodalmi nagy érdemei és a főpapság irányában hódolatra mindig kész lantja oly kevéssé méltányoltattak, hogy hosszas lelkészi pályája után is, azon csekély kedvezésen túl, hogy 1829-ben Pázmándra tették, másban nem részesült.
 
A magyar akadémia rendszabályait végleg meghatározó nádori küldöttségnek tagja volt és amikor az intézet 1830. november 17-én megalakult, a nyelvtudományi osztályban vidéki rendes tagnakl megválaszottákmegválasztották, de költői koszorújára, mielőtt azt elnyerte, a mellette feltűnt ifjabb versenytárs, [[Vörösmarty Mihály]] már homályt vetett. Kedélyét elégületlenség szállta meg és nyers jellemének élessége, ezeknél fogva és irodalmi polemiái miatt is, mindinkább komorrá vált.
 
Ez időben, 1831 áprilisában látta őt Kazinczy Ferenc utoljára Pannonhalmán és pázmándi magányában és «Útjá»-ban ezt írja róla: ''«Lelke elevensége egészen elhagyta; ritkán lobban dévajságra, vagy csak erővel».'' E sor, [[Döbrentei Gábor|Döbrentei]] sugallatára, balul értelmezve, idézte elő Horváth azon leveleit, melyeket amaz Pátfalvi Márk álnév alá rejtőzve, a magáéival e cím alatt: ''Felvilágosítás Kazinczy Útjának 25.-d. lapjára'' a Sas X. kötetében 1832. júniusában és így Kazinczy halála után közzétett,<ref>Kézirata megvan a [[Magyar Nemzeti Múzeum]]ban</ref> melyek sértették Kazinczy emlékezetét; és valóban többen elidegenedtek Horváthtól, aki azután ritkábban is járt az akadémiai gyűlésekre.
38 634

szerkesztés