„Karcsú disznóparéj” változatai közötti eltérés

A karcsú disznóparéj 20–200  cm magas, lágyszárú, egynyári növény. Karcsú hajtásai felfelé törekvőek, a szár alsó része teljesen felkopaszodik, fénylő felületű, esetenként pirosas árnyalatú. Levele keskenyebb, mint a szőrös disznóparéjé, nyele és a levélfonák erezete nem, vagy csak alig szőrös. Színe élénkzöld és kissé fénylő felületű.

Július-szeptember között virágzik. Virágzata nem túl tömött, alul sokszor szaggatott [[Virágzat#Füzér|álfüzér]]. A termős virágoknak keskeny, lándzsás lepelleveleik vannak, vékony középerük szúrós szálkába hegyesedik. Az előlevél jóval hosszabb a bibeszálnál és kiáll a virágzatból.

Termése kupakkal nyíló, fokozatosan keskenyedő csúcsú [[Termés#Toktermés (capsula)|toktermés]], amelyben 1,2-1,5  mm-es vörösesfekete magvak találhatóak, növényenként több tízezer.

Hasonlíthat hozzá a [[szőrös disznóparéj]] (''A. retroflexus''), amelynek levelei szélesebbek, tompazöldek, nyelük és hátsó erezetük sűrűn molyhos. Szintén összetéveszthető a kopasz hajtású, Magyarországon ritka [[terpedt disznóparéj]]jal (''A. patulus''), amelynek virágzatban az előlevél alig hosszabb a bibeszálnál, terméscsúcsa hirtelen keskenyedik és magja csak 0,8-1,2  mm hosszú.

Magva április végén, május elején kezd el csírázni, de utána is folyton jelennek meg új csíranövények. Jellemzően a talaj felső 2-3 2–3 cm-éből csíráznak, bár kellően laza talajban 5-6 5–6 cm mélyről is előtörnek. Júliustól szeptemberig virágzik, virágait rovarok és a szél porozza be. A termés nyál közepétől szeptemberig érik meg. A mag 15-20 évig is csíraképes marad.

Csírázáshoz melegre, 18–30  °C-ra van szüksége. Eredeti hazájában a termofil erdők és erdőssztyeppek növénye. Fényigényes. A talajt illetően a közepesen nedves, laza, meleg, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges talajt kedveli, de nagy a tűrőképessége. Magyarországon általánosan elterjedt szántóföldi gyomnövény, különösen az 1970-es években okozott nagy károkat, amikor elterjedtek [[Triazin|triazinrezisztenstriazin]]rezisztens változatai. Egy 2007-es felmérés szerint akkor a 11. legjelentősebb gyomnövény volt az országban. A virágzó növényt a szúrós előlevelek miatt csak a kecske eszi meg.