„Marattiapáfrányok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{Sablon:Taxonbar}} terítése, kilencedik fázis (WP:BÜ), apróbb javítások |
|||
23. sor:
== Sajátosságaik ==
A marattiák tekintélyes méretű páfrányok, sőt óriástermetűek is akadnak közöttük. Ismeretesek 6 méteres levelekkel rendelkező fajok, melyek a [[Föld]] flórájának legnagyobb levelű páfrányai. Az osztály különleges ismertetőjegyei a nagy, összetett és jól tagolt levelek tövében fejlődő kagyló alakú, húsos, pálhalevélszerű képletek. A levelek eredhetnek egy alacsony, vastag (akár 1 méter átmérőjű) földalatti vagy föld feletti törzsről, illetőleg ha nincs törzs, a levelek a földalatti gyöktörzsből, a rizómából erednek.
Sajátos a marattiák sporangiumának elhelyezkedése és kifejlődése is. A sporangiumok általában az asszimiláló, zöld [[levél (botanika)|leveleken]] fejlődnek, legtöbbször nincsenek elkülönült, fotoszintézisre képtelen sporofillumok. A sporangiumok a levelek fonákján helyezkednek el ún. szóruszokban ''(sorus)'', azaz sporangiumcsoportokban. A szóruszok általában össze is nőnek egymással, kialakítva ezzel a szinangiumot ''(synangium)''.
Az előtelepek felépítése is figyelemreméltó az osztályban. A marattiapáfrányok előtelepe zöld színű, asszimiláló, viszonylag nagy és erőteljes felépítésű. Az akár 2–3 centiméteres hosszt is elérő marattia-előtelepek a legnagyobbak a páfrányok – sőt a harasztok – között. Az előtelep habitusa a májmohák testfelépítésére emlékezetet; középső része szélesebb, több sejtrétegű, míg a szegélyek egy sejtrétegűek. Élettartama is figyelemreméltó: 4 évig él, és megfelelő körülmények között még az embriogenezis után is növekszik. Jellemző még a szimbiotikus mikorrhizás kapcsolat is, főként [[petespórás gombák]]kal ''(Oomycetes)'', de kutatások szerint ez nem létfeltétele az előtelepnek (fakultatív mikorrhiza).
Az ivarszervek elhelyezkedése is sajátos az előtelepen. A hímivarzservek, az anterídiumok mind a fonákon, mind a színen előfordulnak, míg a női ivarszervek, az archegóniumok csak a levélfonákon fejlődnek. A megtermékenyítés és embrióképződés után a fiatal sporofiton átnő az előtelepen.
35. sor:
A marattiák igen ősi páfránycsoport. Már valószínűleg a földtörténeti [[óidő]] (paleozoikum) alsó [[karbon]] időszakában megjelentek, a felső karbonban és az alsó [[Perm (időszak)|permben]] (vörösfekű) magas szerveződési szintre jutottak: hatalmas fatermetű alakjaik éltek (ma már a marattiák között tipikus fatermetűeket nem találunk). A többi lehanyatló, a korban igen jelentős harasztcsoporttal szemben (pl. [[pikkelyfák]], [[pecsétfák]], [[zsurlófák]]) még a földtörténeti [[középidő]]ben (mezozoikum) is igen jelentősek maradtak (pl. a hatalmas ősfenyvesek aljnövényzetében), azonban az alsó [[Kréta (időszak)|kréta]] idei nagy kihalási hullámmal és a jelentős [[nyitvatermő]]-csoportok (pl. [[bennettiteszek]], [[cikászok]], [[páfrányfenyők]], [[ősfenyők]]) visszaszorulásával a marattiák is lehanyatlottak. Ma csupán 6 nemzetségüket ismerjük, de ezek egy részének is nagyon alacsony a fajszáma.
Az [[ősnövénytan]] fejlődésével módosult a marattiák óidei jelentőségéről alkotott képünk. Korábban a páfránylevélszerű lenyomatok nagy részét a marattiáknak vélték. Mára azonban tudjuk, hogy azért nem voltak ennyire elterjedtek: a lenyomatok közül igen sok [[előnyitvatermők]]é és [[magvaspáfrányok]]é.
A marattiák legnagyobb alakgazdagsága – mint azt már olvashattuk – a felső karbon és alsó perm időszakokra tehető. Ekkor hatalmas méretű, vastag törzsű fapáfrányokká nőttek, mint pl. az 5 méteres ''Megaphyton'' vagy a 10 méterre is megnövő ''Astheroteca''. Ezeknek a növényeknek viszonylag jól ismerik a törzsszerkezetét, mely igencsak sajátosnak mondható. A központi bél[[Szövet (biológia)|szövetet]] gyűrű alakú, lemezesen elhelyezkedő szállítónyalábok övezik, melyeket szilárdító [[alapszövet]]ek, elsősorban szklerenchima vesz körül. Ezen kívül pedig levélnyalábok és további erősítő-szilárdító léggyökerek találhatók. Vagyis a törzs szilárdságát nem az egységes fatest biztosítja – mint a ma élő fák törzsében –, hanem a [[levél (botanika)|levél]]- és [[gyökér]]részek tömege.
== Osztályzás ==
47. sor:
=== Marattiafélék családja – ''Marattiaceae'' ===
Ebbe a családba csak egyetlen nem tartozik, a ''Marattia'', ahová kb. 60 fajt sorolnak. Szinangiumaik már kifejlődtek, szárnyaik két-háromszorosan összetettek. Rövid, felálló, vaskos törzsük van. A fajok mindkét félteke trópusi területein előfordulnak. A '''''Marattia fraxinea''''' nevű faj gyakori afroázsiai páfrány, ugyanakkor kedvelt üvegházi dísznövény is. [[Amerika (szuperkontinens)|Amerikai]] rokona a '''''Marattia cicutifolia'''''.
=== ''Danaeaceae'' család ===
59. sor:
*Urania Növényvilág II. – Magasabbrendű növények I., Gondolat Kiadó, Bp., 197
*Hortobágyi Tibor (szerk.): Növénytan II. – Növényrendszertan és növényföldrajz, Tankönyvkiadó, Bp., 1973
{{Taxonbar}}
{{Portál|Biológia}}
[[Kategória:Harasztok]]
| |||