Főmenü megnyitása

Módosítások

→‎1516–1525: Pontosítás.
1519. január 12-én meghalt Károly nagyapja, [[I. Miksa német-római császár|I. (Habsburg) Miksa német-római császár]], ezért császárválasztásra került sor. A német választófejedelmek drágán szabták meg voksuk árát. Károlynak szerény ellenfele akadt [[III. Frigyes szász választófejedelem|Bölcs Frigyes]] szász választófejedelem, [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar király]] és [[VIII. Henrik angol király]], és egy veszélyes ellenfele, [[I. Ferenc francia király]] személyében. A hatalmas összeget végül Károlynak sikerült előteremtenie egyrészt spanyol pénzből, másrészt a Fuggerek és Welserek kölcsönéből. Azonban így is hatalmas engedményeket kellett tennie a német fejedelmeknek: kötelezte rá magát, hogy a rendek nélkül fontos döntést nem hoz, idegenekkel nem töltet be hivatalt a birodalomban, és birodalmi csapatokat a birodalom határain kívül nem vet be. A császári cím azonban nem érte meg Károlynak a befektetett pénzt: rögtön a nyakába zúdultak a kor égető problémái. Először a reformáció terjedése, aztán a birodalmi nemesek, majd a parasztság felkelése. 1521-ben ráadásul a franciákkal kiújult az [[Itáliai háború (1521–26)|itáliai háború]].
 
Míg Németországban tartózkodott, 1520-ban Spanyolországban kitört a [[communeros felkelés]], amelynek kiváltó oka a király – illetve távollétében helytartóinak – abszolutisztikus kormányzása. Eredetileg a városokból tört ki a lázadás – felgyújtották a királyi palotát Toledóban – később azonban a nemesség és a parasztság is a felkelők mellé állt. Amikor a lázadás fokozatosan össztársadalmi felkeléssé – a gazdagok elleni háborúvá – fajult, a nemesség átállt a király oldalára. 1521 tavaszán aztán [[Villalar de los Comuneros|Villalarnál]]nál a király csapatainak sikerült döntő győzelmet aratniuk a communerók felett. Ezzel egy időben folyt Spanyolországban a céhek felkelése, amelyet csak 1522-ben sikerült leverni.
 
Károly 1521 májusában a [[wormsi birodalmi gyűlés]]en (amelyen a magyar [[Werbőczy István]] is vendégként részt vett, és amelynek aktív résztvevője volt az erdélyi származású [[Maximilianus Transylvanus]], a császár titkára) a katolikusok mellé állva [[birodalmi átok]]kal sújtotta [[Luther Márton]]t, majd ez után rögtön [[Itália|Itáliába]] vonult, hogy megkezdje [[I. Ferenc francia király|I. Ferenc]] elleni első hadjáratát. Az [[Itáliai háború (1521–26)|első Habsburg–Valois itáliai háború]]ban a francia király célja az volt, hogy a már megszerzett [[Lombardia|Lombardiából]] dél felé vonulva megerősítse pozícióját [[Itália|Itáliában]], majd [[Nápoly]]t megtámadva szétrobbantsa a „Habsburg-gyűrűt”. Károly célja [[Lombardia]] megszerzése volt, hogy ezzel kapcsolatot teremtsen az egymástól elszigetelt Habsburg birtokok között.