„Sinj” változatai közötti eltérés

5 bájt törölve ,  3 évvel ezelőtt
a
filharmónikus → filharmonikus AWB
a (filharmónikus → filharmonikus AWB)
== Története ==
=== Sinj ókori története ===
A Dinári és a Svilaja-hegységek által határolt terület termékeny földje, legelői, erdői és vizekben gazdag térsége már ősidők óta ideális lakhelyet nyújtott az ember számára. Az ember legrégibb nyomai a Cetina forrásvidékén, Bitelićnél, Dabar és Rumin felett, Otišićnál és Vrdovón található barlangokban kerültek elő. Ezekben a barlangokban kőszerkercéket, őrlőköveket, kőkéseket, nyílhegyeket és lándzsahegyeket találtak, melyek a sinji múzeumokba kerültek és a [[kőkorszak]]i élet mindennapjairól mesélnek. Számos újkőkori és vaskori, kőből rakott halomsírral találkozhatunk a Sinji mező felett területeken, de [[bronzkor]]i és [[vaskor]]i lakóhelyek maradványai találhatók a Cetina Dugiša nevű szigetén is. A mai Dalmácia területén [[i. e. 1000]] körül egy indoeurópai népcsoport az [[illírek]] és azoknak is egyik harcias törzse a [[dalmátok]] telepedtek le. Jelenlétükről tanúskodnak a környező magaslatokon található ókori vármaradványok. Az illíreknek nincsenek írásos emlékeik, de számos római forrás emlékezik meg a harcias dalmátokról, akik a Neretva és a Krka folyók közötti területen éltek, így szállásterületük központja a Cetina vidékére esett. A dalmát ellenállást megtörve [[i. e. 156]]-ban a területet a [[rómaiak]] hódították meg. Ennek ellenére a mai Sinj környékén jelentős dalmát népesség maradt. A mai Sinj elődjét a Cetina jobb partján fekvő mai [[Čitluk (Sinj)|Čitluk]] területére eső Aequum városát [[Claudius római császár]] alapította Kr. u. [[42]]-ben. Ebből az időből számos szobortöredéket és épületmaradványt találtak a város területén. A római uralomnak [[375]]-ben a [[hunok]] hódítása vetett véget.
 
[[Kép:Sinjska gospa.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|A Sinji Boldogasszony kegyképe]]
=== Sinj története a kora középkortól a velencei uralom végéig ===
[[530]] körül a területet a [[Bizánci Birodalom]] szerezte meg, majd [[614]]-ben a hódító [[avarok]]kal együtt szláv törzsek érkeztek erre a vidékre. A [[925]]-ben megalapított horvát állam azonban nem volt hosszú életű és a horvát területekkel együtt az akkori Cetina is a magyar királyok uralma alá került a [[11. század]] végén. A [[14. század]]ban a vár és a város a Subicsok birtoka lett, majd Nepilić Iváné és [[1434]]-ig a Nepiliceké maradt. Kihalásuk után több birtokosa volt, majd [[1536]]-ban elfoglalta a török és az [[Oszmán Birodalom]] része lett. A város sokat szenvedett a kíméletlen török uralom alatt, de Sinj vára csak [[1686]]-ban szabadult fel. Ezután a várat a velenceiek erősítették meg. [[1699]]-ben a [[karlócai béke]] értelmében a terület végképp felszabadult, de a béke nem maradt tartós. [[1715]]. [[augusztus 7.|augusztus 7-én]] Mehmet pasa serege támadta meg a várost. Bár a török sereg számbeli fölényben volt és jobb fegyverzettel rendelkezett [[augusztus 15.|augusztus 15-én]] mégis vereséget szenvedett a hősiesen harcoló horvátoktól. Azóta ez a nap, amely éppen [[Nagyboldogasszony]] ünnepére esik a város nagy ünnepnapja. E csodás győzelmet Sinj népe mindig is a Szűzanya közbenjárásának tulajdonította, melynek kegyképét abban az időben a várban őrizték, majd a harcok elől a vár alá, a ferences kolostorba menekítették, nehogy a török meggyalázza. Hálából a Szűzanya segítségéért Balbi kormányzó a városi tisztségviselőivel nyolcvan aranydukátot gyűjtetett össze és [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] küldette azt, hogy a kegyképnek aranykoronát csináltasson. A korona alsó részére a következő feliratot vésték: ''„In perpetuum coronata triumphat - Anno MDCCXV”'' (Mindörökre megkoronázva a győzelemre – 1715. év). A török feletti nagy győzelem tiszteletére a sinjiek minden évben hagyományos vitézi tornát tartanak, melyet „Sinjska alka” néven ismernek. A velencei-török háborúnak az [[1718]]-as [[pozsareváci béke]] vetett véget, mely után a török veszély végképp megszűnt ezen a vidéken. A velencei uralomnak [[1797]]-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a városba, de a nép jobban szerette volna, ha a [[Magyar Királyság]] részeként a [[Horvát bánság]] része lett volna.
 
=== Sinj története az újkortól napjainkig ===
[[1798]]-ban megnyílt a város első iskolája. [[1806]]-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után [[1813]]-ban újra az osztrákoké lett. Dalmácia osztrák uralom alá kerülése alkalmából [[1818]]-ban [[I. Ferenc osztrák császár|I. Ferenc]] látogatást tett a tartományban, mely során meglátogatta Sinj városát is. Ez alkalomból a sinjiek megrendezték az Alka futamot, mely annyira tetszett a császárnak, hogy ezt követően évenkénti támogatást biztosított a számukra. [[1854]]-ben Sinjben nyitották meg a spliti ferencesek Dalmácia első horvát nyelvű gimnáziumát, mely ma is működik. Stratégiai fekvése miatt Sinj Dalmácia egyik legjelentősebb katonai parancsnoki székhelye lett. A [[19. század]] végén a város gazdaságilag is sokat fejlődött, mely a kereskedelem és a közlekedés fejlődésén alapult. Létrejött a vasúti összeköttetés Split városával és a Cetinán épített hidak segítségével közúti kapcsolat létesült a térség többi településével és Boszniával is. [[1898]]-ban nagy földrengés okozott jelentős károkat a településen. [[1914]]-ben a Kosinac-forrás vizével biztosították a város ivóvízellátását. [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A két háború közötti időszak a helyi társasági és kulturális élet fejlődésének korszaka. Ebben az időszakban két amatőr színjátszó társulat, nagy létszámú énekkarok, két fúvószenekar, filharmónikusfilharmonikus zenekar alakult és a helyi gimnáziumok sok művelt és képzett helyi szakembert adtak a városnak. A sportok közül elsősorban a lovassport fejlődött a cetinai régióban, mely évente lóversenyt is rendezett. Ma a városban két lovasklub is működik, az Alkar és az Alamo. A [[II. világháború]] idején Sinj a Független Horvát Állam része lett, de a lakosság ellenségesen viszonyult az olasz és német megszállóhoz. Ezért Sinj az antifasiszta ellenállás egyik központja lett ezért a város és környéke gyakran vált a hatóságok megtorlásainak színhelyévé. A cetinai körzetben megszállók a megtorlások során 1888 személyt gyilkoltak meg, 59 falut égettek fel és 2933 lakóházat romboltak le. 1944. október 25-én szabadították fel a népi felszabadító hadsereg egységei a megszállás alól. A felszabadító harcokban a város 509 lakosa vett részt. 2011-ben városnak 11 478, a hozzá tartozó településekkel együtt 24 826 lakosa volt.
 
== Lakosság ==
[[Kép:Sinjski alkari u Čakovcu 2012.JPG|300px|bélyegkép|jobbra|Sinji alkarok díszegyenruhában]]
== Nevezetességei ==
* Határában állnak Sinj középkori várának romjai. A régészeti feltárások leletei alapján elmondható, hogy ezen a helyen már közel ötezer éve is állt erődítmény. A legkorábbi leletek a rézkorból, az i. e. 2500 és 1900 közötti időből származnak. Az illírek idejében ''„Osiniata”'' nevű erődített településük állt itt, majd a rómaiak idejében az ''„Osinium”'' nevet viselte. A római névből a középkorban ''„Fsini”, „Zyn”, „Syn”, „Syngh”, „Sfinga’, „Wssy”'' elnevezés lett. A 6. és 7. században a bizánci uralom alatt az ''„Asinio”'' nevet viselte. A várat írásos forrás, egy adománylevél [[1341]]-ben ''„Fsini”'', vagy ''„Frini”'' alakban említi először. Ezt követően [[1345]]-ben ''„castrum regale Zyn”'' alakban királyi várként szerepel. Ekkor adományozza [[I. Lajos magyar király]] Nepilić Ivan grófnak, akinek ezután állandó székhelye lett. [[1435]]-ben rövid időre a Frangepánok szerezték meg, majd [[1453]]-ig Tallóci Péter horvát bán birtoka volt. A 15. század közepétől a török többször próbálta elfoglalni, de ez csak 1536-ban sikerült. 1686-ban szabadult fel és velencei birtok lett. [[1709]]-ben egy földrengés súlyosan megrongálta. 1715-ben a velenceiek sikerrel védték meg a töröktől. Az [[1768]]-as és az [[1796]]-os földrengés újra megrongálta, ekkor kezdődött el a pusztulása. Az addig a várban élt lakosság a vár alatti Podvarošra költözött. A vár anyagának nagy részét az új házak és egyéb épületek építéséhez használták fel, maradványait benőtte a növényzet. A délszláv háború idején a romokat, főként az északi és északnyugati részt számos akna- és gránáttalálat érte. 2004-ben a feltárási munkákat követően elkezdődött a falak újjáépítése, mely a terv szerint 2015-re fejeződött be. A kis templom, amely ma a vár területén áll 1887-ben épült a rámai bevándorlók érkezésének kétszázadik évfordulóján. Szimbóluma annak a fogadalomnak és szövetségnek, melyet cetinai nép a Szűzanyával kötött. Égi pártfogójuk tiszteletére a sinjiek 2008-ban a várban bronz szobrot építettek a Sinji Boldogasszony tiszteletére, mely Josip Marinović akadémiai szobrászművész alkotása. Az ösvényre, mely a hegy lábától a várban álló templomhoz vezet 14 állomásból álló keresztutat létesítettek. Minden stáció egy egy ismert horvát művész alkotása.
 
*A Sinji Csodatevő Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a főtér domináns épülete. A templomot 1699 és 1712 között építették, ellenállva a háborúknak és földrengéseknek a mai napig is eredeti formájában pompázik. A templom legféltettebb és legértékesebb kincse a Csodatevő Boldogasszony kegyképe, melyet ismeretlen velencei mester festett a 15. vagy a 16. században. A képet a vár domborművével és fogadalmi ajándékokkal díszített ezüst keret övezi. A város lakói minden év augusztus 15-én nagy ünnepséggel emlékeznek meg Nagyboldogasszony napjáról. Ez alkalommal körmenetben viszik körbe a kegyképet. A kegyképet [[1536]]-ban a török elől a boszniai Rámába menekítették és [[1687]]-ig ott is maradt. Amikor a török Boszniát is felégette a képet őrző ferencesek magukkal vitték és oltalmára bízták magukat. [[1715]]. [[augusztus 7.|augusztus 7-én]] a Mehmed pasa serege újra megtámadta Sinjt, de a török sereget ekkor betegség támadta meg. [[augusztus 15.|augusztus 15-én]] került sor a döntő csatára, melyben a horvátok nagy győzelmet arattak a meggyengült ellenség felett és ezt a Szűzanya segítségének tulajdonították. A főoltárom kívül a templomban Szent Józsefnek, Szent Ferencnek, Szent Antalnak és Szent Miklósnak szentelt oltárok találhatók. A kőből faragot főoltár Kuzma Kovačić szobrászművész munkája. A festett üvegablakokat Anton Vrlić készítette. A bejárati ajtó feletti üvegablak Mária mennybevételét, Pavle Vućković és Nikola Tavelić alakjait ábrázolja. A hajó oldalfalain boldog Alojzije Stepinac és Isten szolgája Ante Antić alakjai láthatók. Valamennyi Ivan Grgat akadémiai festőművész munkája. A főoltár mögötti Mária megkoronázását és Krisztust a kereszten ábrázoló mozaik és üvegablak Josip Botteri Dini akadémiai festőművész munkája. Kuzma Kovačić bronz domborműve a tizenkét csillaggal koronázott Sinji Boldogasszony alakjával a rámai [[Šćit]] ferences temploma kapuzatának részletével a templom belső udvarán található. A 43,5 méter magas harangtorony 1927-ben épült az 1775-ben épített régi helyett. A templomot 1944. szeptember 11-én angolszász bombatámadás érte, melynek következtében a homlokzat és az orgona súlyosan megsérült. A homlokzatot közepén a nagy rózsaablakkal 1953-banállították helyre. Az új orgona 1958-ban készült Franz Jenko ljubljanai üzemében. A templomot az új oltárral és a Boldogaaszony szobrával 2009-ben szentelték fel.
*A Kamičak egy erődítmény város központjában védőfalakkal és toronyórával. A plébániatemplommal átellenben álló csillag alaprajzú építményt [[1712]]-ben emelték az azonos nevű dombocskán. Mai formáját [[1890]]-ben nyerte el, amikor fallal vették körül és területét fenyőfákkal ültették be. Az erődön belül egy őrtorony található rajta órával, amely minden egész óra előtt három percig harangoz, majd pontosan az egész órakor üt egyet. A torony bronz harangját a híres olasz harangöntő család a Colbachini [[trieszt]]i műhelyében öntötték. Gazdag növényi ornamentika és domborművek díszítik.
 
*A Kamičak egy erődítmény város központjában védőfalakkal és toronyórával. A plébániatemplommal átellenben álló csillag alaprajzú építményt [[1712]]-ben emelték az azonos nevű dombocskán. Mai formáját [[1890]]-ben nyerte el, amikor fallal vették körül és területét fenyőfákkal ültették be. Az erődön belül egy őrtorony található rajta órával, amely minden egész óra előtt három percig harangoz, majd pontosan az egész órakor üt egyet. A torony bronz harangját a híres olasz harangöntő család a Colbachini [[trieszt]]i műhelyében öntötték. Gazdag növényi ornamentika és domborművek díszítik.
 
*[[Assisi Szent Ferenc]] tiszteletére szentelt temploma a temető területén áll és ma temetőkápolnaként szolgál. Kezdetben kolostortemplom és plébániatemplom is volt. Homlokzatán kis körablak, felül az oromzaton pengefalú harangtorony látható. Többször is felújították. Belsejét 1967-ben Ante Župić szobrászművész alakította ki.
*A Vrlička utcában egy 1. századból származó római domborműves sírkőlap látható, melyet a Sinjtől 13  km-re fekvő [[Trilj]] környékéről hoztak a városba.
 
*A Vrlička utcában egy 1. századból származó római domborműves sírkőlap látható, melyet a Sinjtől 13 km-re fekvő [[Trilj]] környékéről hoztak a városba.
 
* A városban augusztus első hétvégéjén rendezik meg az Alka nevű lovagi tornát, melyen díszes ruhájú lándzsás lovasok küzdenek a különböző ügyességi próbákon.
 
*{{fordítás|hr|Gospa Sinjska|oldid=4571673}}
 
{{DEFAULTSORT:Sinj}}
{{Commonskat|Sinj}}
{{Split-Dalmácia megye}}
{{Portál|Horvátország|-|Földrajz}}
 
{{DEFAULTSORT:Sinj}}
[[Kategória:Horvátország városai]]
[[Kategória:Horvátország települései]]
21 291

szerkesztés