„Kanadai átokhínár” változatai közötti eltérés

A '''kanadai átokhínár''' ''(Elodea canadensis)'' az [[békatutajfélék]] családjába tartozó, észak-amerikai eredetű vízinövény, amely az egész világon [[inváziós faj]]ként terjed.

A kanadai átokhínár akár 3 méter hosszú, lebegő vagy legyökerező, évelő vízinövény. Hosszú, vékony (1,3-2 3–2 mm-es), sima felületű, törékeny szárát csomók tagolják, ezekből nőnek ki a vékony, fehér gyökerek. Az áttetsző levelek általában hármas örvökben ülnek a száron, a hajtás csúcsának közelében tömötten, igen közel egymáshoz; lejjebb 4-64–6 mm-enként; legalul átellenesen elhelyezkedve. A 7-127–12 mm-es levelek megnyúlt tojásdad vagy lándzsás alakúak, épszélűek vagy finoman fűrészesek; nem vagy csak alig csavarodnak meg.

Kétlaki, vagyis a termős és porzós virágok külön növényen helyezkednek el. A magányos virágok a felső levelek tövéből, két fellevél közül erednek. A virágnyak egészen hosszú, fonálszerű (ún. hypanthium). A virág 3 csésze- és 3 sziromlevélből áll. A porzósokban 9 porzó (a 3 belső porzó oszlopszerűen összenőve); a termősökben 3 bibe található. Az elliptikus csészelevelek 1  mm szélesek és 2-5 2–5 mm hosszúak; a fehér vagy halványrózsaszín, lapát alakú sziromlevelek 0,3-1,7 mm szélesek és 2,5 mm hosszúak.

Termése 5–6 mm-es, megnyúlt tojásdad alakú [[Termés#Toktermés (capsula)|toktermés]], végén kb. ugyanilyen hosszú csőrrel. A tokban 3–4 db, 4-54–5 mm-es, hengeres, csupasz felületű mag foglal helyet.

Észak-Amerikában őshonos az északi szélesség 25° és 60° között, [[Alaszka|Alaszkától]] [[Puerto Rico|Puerto Ricóig]]. Behurcolták Európába, Ausztráliába, [[Új-Zéland]]ra, Dél-Afrikába valamint Közép- és Kelet-Ázsiába is. Európában először 1836-ban észlelték [[Írország]]ban, hat évvel később pedig [[Skócia|Skóciában]] is megjelent. Azóta az egész kontinensen elterjedt.

Magyarországon először 1885-ben írták le a [[Csepel-sziget]]en, egy elzárt [[Duna]]-ágban. Ezután a Duna mentén terjedt, majd észlelték a [[Rába|Rábában]] és a [[Balaton]]ban is. Mára már a [[Tisza|Tiszában]] és mellékfolyóiban is megtalálható, de a Dunántúlon egyelőre gyakoribb.

Július-augusztusban virágzik, de elsősorban vegetatívan szaporodik. Még Észak-Amerikában is csak ritkán érlel magot, Európában pedig, ahol csak nőivarú egyedei élnek, kizárólag ivartalan módon terjed. A letörött szárdarabok a víz hullámzásával, áramlásával vagy madarakra, hajókra tapadva szállítódnak tovább. A szárazon is kibírják egy napig. A hajtások legyökerezve azonnal növekedni kezdenek. A telet turion (sűrűn leveles, sok keményítőt tartalmazó, vastag kutikulájú ágvégi hajtás; ősszel tömegesen keletkeznek) formájában vészelik át. 1 m²-nyi iszapban ötezer turiont is összeszámoltak.

A kanadai átokhínár főleg álló- vagy lassan folyó vizek partmenti, sekélyebb részein fordul elő, max. 3 m-es vízmélységig. A tápanyagban gazdag, eutrofizálódó, inkább kissé lúgos kémhatású, kemény vizeket részesíti előnyben. Kisebb mértékben elviseli a víz szennyeződését.